Nagykőrös

Előszó

Nagykőrös az Alföld szívében fekszik. Nincs ugyan helye, folyója, nincs múltra emlékeztető várromja, országos hírű szülöttje, akivel kérkedhetne, mégis megfogja azt, aki találkozik vele. Miért van ez?
Talán mert a főtéren található a Duna-Tisza köze leghangulatosabb templomtornya? Vagy mert kanyargó utcái még a török hódoltság idejéből valók? Vagy azért, mert romantikus tanyák gyűrűje veszi körül? Vagy mert a lakói - alig vannak harmincezren - derűs, közvetlen emberek?
Ki tudná megmagyarázni, mi tesz vonzóvá egy várost!
A tősgyökeres bennszülött vagy aki régóta él itt, elfogult Nagykőrössel, de hátha megsejt ebből a vonzásból valamit az idegen is, vendégül hívjuk hát: próbálja megtalálni e néhány bevezető szóban s a kötet képeiben, miben rejlik a város varázsa.
Nagykőrös 600 éve város. Egy 1368-ban íródott latin nyelvű oklevél adatai igazolják ezt, először említvén városnak "Keurus"-t.
Sok vitát váltott ki, honnan ered Nagykőrös neve. Az egyik elmélet szerint a kör szóból származik, s olyan települést jelöl, ahol a házak kör alakban helyezkednek el. Egy másik vélemény a kőrisfa nevéből eredezteti a Nagykőrös szót. E mellett az álláspont mellett szól, hogy a város régi címerében is kőrisfa van, továbbá az, hogy fa-motívumos pecsétlenyomatot már a XVII. századból ismerünk.
A kérdést véglegesen a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása döntötte el: "A város nevének 'kőrös' eleme azonos a 'kőris' fanévvel, amelynek számos alakváltozata közül a 'kőrös' is eléggé elterjedt volt." Vissza