Nyugat-Magyarország sorsa

Fülszöveg

JBo/líli/ózspf (1949-) dr., kisebbségkuta-tó, történész (PhD), a Pázmány Péter Ka-' * ft tolikus Egyetem Bölcsészettudományi ^ 5 Karának docense. Három évtizede foglal-
% |p kőzik a Trianonban a magyar államtól el-
i szakított magyarság viszontagságos törté-
^s^ar' netével. E tárgyban eddig 12 könyve, kb.
180 tudományos publikációja látott napvilágot, valamint 80 különféle rádió- és televízióműsort készített. Fő kutatási területe Kárpátalja, de műveiben figyelemmel kíséri a felvidéki, az erdélyi és a délvidéki magyarság helyzetének alakulását is.
Mostani könyve a Trianon miatt lángra lobbant nyugati végekre viszi el az olvasót. Itt olyan területre vetettek szemet hazánk megrablói, amelynek nemcsak a magyar, hanem a német és délszláv (horvát és vend) lakosai sem kívántak soha elszakadni tőlünk. Az összes nyomtatott és sok-sok levéliári forrás felhasználásával, jó stílusban megírt monográfia pontosan bemutatja a területre vonatkozó nagyhatalmi, továbbá osztrák, cseh és szerb elképzeléseket és igényeket, a hazaáruló „forradalmak" sokkjából ocsúdó magyar nemzeti politika erőfeszítéseit, s végül az osztrák szövetséges hűtlensége miatti jogos felháborodástól is sarkallt, dicsőséges nyugat-magyarországi felkelést. A hazai történettudomány korábbi gyakorlatával szemben ez a mű igazságot szolgáltat a megszállók kifüstölése után megalakított Lajtabánság állam hősi kísérletének, és igazolja a bátor nemzeti ellenállás szerepét a soproni népszavazás kivívásában, a magyar, nemzet becsületének megmentésében.
Azét a bátor küzdelemét, amelynek általánosa^íb tanulságait a könyv AjánlÚHáí író történészprofesszor, volt honvédelmi miniszter e szavakkal jelzi: „bánnennyire vert helyzetbe kei-iil emt-efjy közösség, ha nem adja mey, nem adja föl magút, akkor a mégoly hatalmas ellenerőkkel szemben is mindig ( ) lehet értelme az ellenállásnak, a szembeszegülésnek." Vissza