A reménnyel győzködjük magunkat

Fülszöveg

„Most itt húzódunk meg ebbeii a kis szobában. Gyakran eszembe jut, hogy otthon az emeletes családi házban mindenkinek külön szobája volt. Itt a kilátástalanságban döbbentem rá, hogy mennyivel jobban összetartozunk most, mint amikor jólétben, megbecsülésben éltünk. Anyagi javainkat gyakorlatilag elvesztettük, de a kilátástalanság még jobban összekovácsolt bennünket. Néha-néha már betegesen aggódunk egymásért, megerősödött a féltés a másik iránt.
Most itt vagyunk, földönfutók, nincstelenek és boldogok. Boldogok, pedig iszonyú híreket hallunk otthonról, a megszállt Drávaszögből. Közeli és távoli rokonok, barátok, ismerősök estek áldozatául - ki így, ki úgy - a háborúnak. A maroknyi drávaszögi magyarság nagyobb része kénytelen volt elmenekülni a megszálló csetnikek, illetve az addig velünk békében élt drávaszögi szerbek elől, akiket ellenünk fegyverzett fel a Jugoszláv Néphadsereg. Huszonhét magyar polgári személyt - köztük asszonyokat, gyerekeket - öltek meg eddig, és több tucatnyi... Tovább

Fülszöveg

„Most itt húzódunk meg ebbeii a kis szobában. Gyakran eszembe jut, hogy otthon az emeletes családi házban mindenkinek külön szobája volt. Itt a kilátástalanságban döbbentem rá, hogy mennyivel jobban összetartozunk most, mint amikor jólétben, megbecsülésben éltünk. Anyagi javainkat gyakorlatilag elvesztettük, de a kilátástalanság még jobban összekovácsolt bennünket. Néha-néha már betegesen aggódunk egymásért, megerősödött a féltés a másik iránt.
Most itt vagyunk, földönfutók, nincstelenek és boldogok. Boldogok, pedig iszonyú híreket hallunk otthonról, a megszállt Drávaszögből. Közeli és távoli rokonok, barátok, ismerősök estek áldozatául - ki így, ki úgy - a háborúnak. A maroknyi drávaszögi magyarság nagyobb része kénytelen volt elmenekülni a megszálló csetnikek, illetve az addig velünk békében élt drávaszögi szerbek elől, akiket ellenünk fegyverzett fel a Jugoszláv Néphadsereg. Huszonhét magyar polgári személyt - köztük asszonyokat, gyerekeket - öltek meg eddig, és több tucatnyi azoknak a magyar nemzetiségű horvát katonáknak és gárdistáknak a száma, akik elestek a harcokban. Több száz azoké, akik megsebesültek, egy életre megnyomorodtak, és nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Ők életük végéig magukban hordozzák a fájdalmat, az iszonyatot. Hogyan lesz ebből megbékélés? Azokkal, akik megölték az apádat, anyádat, testvéredet, rokonaidat, jó barátaidat, az ismerőseidet. Akik kifosztották a két-három évtizednyi verítékkel felépített házadat. Ki fogja mindezt eltisztázni, vagy jön a végeláthatatlan bosszúk sora? Még belegondolni is félelmetes, nem pedig szenvedő alanya lenni."
(Részlet) Vissza