Fülszöveg
Bartha Miklós nemcsak a 19-20. század fordulóján, hanem napjainkig közírásunk egyik legnagyobb és leghatásosabb alakja. Alkotója az 1901-ben Kolozsváron megjelent Kazár földön című első magyar szociográfiának, amely ez évben immár 10. kiadásban látott napvilágot. E művében igen szemléletesen, gyakran a kortárs híres francia író, Émile Zola (1840-1902) nevéhez kötődő mesterkéletlen látásmóddal számolt be a rutén nép helyzetéről, A Galíciából Kárpátaljára akadálytalanul bevándorolt sokezres zsidóság 500 és 1000% (!) közötti pénz-, ezen kívül bolt-, legelő-, felesmarha- és pálinkauzsorát vezetett be, valamint mindenféle közvetítési sápokat. Könyvében Bartha tudatosan „kazárokénak nevezte a ruténséget végzetesen megnyomorító, uzsorából élő, beözönlött lengyel/orosz izraelitákat, hogy élesen megkülönböztesse a magyar haza gyarapítását elősegítő, már beolvadt zsidóságtól.
Erdélyország sarjaként, Bartha Miklós 1848. november 14-én az udvarhelyszéki Rugonfalván született, és 1905. október...
Tovább
Fülszöveg
Bartha Miklós nemcsak a 19-20. század fordulóján, hanem napjainkig közírásunk egyik legnagyobb és leghatásosabb alakja. Alkotója az 1901-ben Kolozsváron megjelent Kazár földön című első magyar szociográfiának, amely ez évben immár 10. kiadásban látott napvilágot. E művében igen szemléletesen, gyakran a kortárs híres francia író, Émile Zola (1840-1902) nevéhez kötődő mesterkéletlen látásmóddal számolt be a rutén nép helyzetéről, A Galíciából Kárpátaljára akadálytalanul bevándorolt sokezres zsidóság 500 és 1000% (!) közötti pénz-, ezen kívül bolt-, legelő-, felesmarha- és pálinkauzsorát vezetett be, valamint mindenféle közvetítési sápokat. Könyvében Bartha tudatosan „kazárokénak nevezte a ruténséget végzetesen megnyomorító, uzsorából élő, beözönlött lengyel/orosz izraelitákat, hogy élesen megkülönböztesse a magyar haza gyarapítását elősegítő, már beolvadt zsidóságtól.
Erdélyország sarjaként, Bartha Miklós 1848. november 14-én az udvarhelyszéki Rugonfalván született, és 1905. október 19-én hunyt el Budapesten, 57 éves korában. A székelyudvarhelyi főgimnáziumban érettségizett, ezt követően a budapesti tudományegyetem tanult, ahol 1872-ben jog- és államtudományi oklevelet szerzett, Két évig Udvarhelyszék első aljegyzője, majd 1873 és 1875, később 1881 és 1905 között függetlenségi párti politikusként a Magyar Országgyűlés képviselője. A magyar közjogi ellenzék egyik elismert vezére, aki beszédeiben és írásaiban főként a közös minisztériumok megszüntetését, a vámunió felbontását, egy különálló magyar nemzeti nyelvű hadsereg felállítását, valamint önálló magyar külpolitika megteremtését szorgalmazta. Éles szemmel vette észre és tárta fel a nemzetre leselkedő belső s külső veszélyeket, a hazai nemzetiségek (szászok, szerbek), különösen a románok elszakadási és durván magyarellenes törekvéseit. Lapjában, a kolozsvári Ellenzékben ezért kezdeményezte cikksorozatban az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE létrehozását, amely végül 1884. december 27-én alakult meg.
Bartha Miklós munkásságát az elmúlt több mint egy évszázadban méltatlanul feledték, feledtették, mellőzték. Egyes korszakokban megbélyegezték, egész alakos szobrát Budapesten a Városligetben, a kommunista diktatúra kezdetén, 1949-ben ledöntötték. Bár tevékenységét, arra kedvező időkben, eddig talán tucatnyi cikkben, tanulmányban méltatták, jelen kismonográfia - Botlik József történész tollából - elsőként mutatja be áttekintő igénnyel Bartha Miklós gazdag életművét, amely napjainkban is számos tanulsággal szolgál.
Vissza