Természet és technika

Fülszöveg

Kétségtelenül mindmáig Moholy-Nagy László az egyik igazán nagy hatású magyar származású alkotó a nemzetközi művészeti közegben. Kiváltképp könyvei, de művészi gyakorlata révén is óriási befolyást gyakorolt a fotográfia és az új médiumok fejlődésére a húszas-harmincas évek Németországában és az angolszász országokban, de a második világháborút követő időszakban a design és a művészeti nevelés területére szintúgy hatással volt.
Moholy-Nagy ars poeticájának gyökerei jórészt feltáratlanok maradtak. A könyvvel és a kiállítással Dr. Botár Olivér művészettörténész, Moholy-Nagy életművének kutatója arra vállalkozott, hogy a művész pályájának korai szakaszát állítsa a művészettörténeti elemzés fókuszába, megvilágítva azt a tényt, hogy 1923 elején Berlinben Walter Gropius éppen ezt az alig öt év komoly művészi gyakorlattal és csekély szabályszerű művészeti képzéssel rendelkező, 28 éves, nincstelen magyar emigránst választotta ki, hogy a világ akkori leghaladóbb szellemű képző- és iparművészeti iskolája, a Bauhaus alapozó kurzusán tanítson.
Botár szerint 1922 nyarára Moholy-Nagy esztétikai világnézetének minden lényeges eleme a helyére került: olyan haladó esztétikai nézeteket vallott, amelyekhez pályafutása végéig tarthatta magát. A Természet és technika. Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923 című könyv és kiállítási katalógus ezeknek az elemeknek a kontextuális eredetét vizsgálja a Moholy-Nagy-jelenség jobb megértése érdekében. Vissza