Morális törekvések a református egyháznak a deviáns magatartásokkal kapcsolatos munkájában/A Himnusz tanítása

Előszó

A református egyházak morális törekvései bibliai alapvetésük következtében természetszerűleg hasonlók a többi keresztyén felekezetéihez. Sőt bibliai parancs, mely megtalálható sok nép, világvallás, filozófia etikájában. Pl. az "aranyszabály"-nak nevezett jézusi parancs: "amint akarjátok, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal." Lukács ev. 6,31; Máté ev. 7,12. Egy összehasonlító vallástörténet nyolc különböző vallásrendszerből idézi, Buddhizmustól a görög filozófiáig. (Hume, R.E.: 265-267.) A bibliai "tízparancs" és az újszövetségi "szeretetparancs" (Máté ev. 22,37-40.) pedig a református erkölcsi tanításnak, a "háládatosságnak" is alapjai. Így a Heidelbergi Káténak is, melyet az 1567. évi debreceni nagy alkotmányozó zsinat nemcsak elfogad, de mindjárt annak templomi magyarázatát is elrendeli. De már a korábbi, "debreceni vagy egervölgyi hitvallás... a hit és az élet minden kérdését megvilágítja egészben véve kálvini szellemével." (Révész, 1925. 19-20.) A Hercegszőllősi Kánonok - 1576 - kitiltják "az keres;tyeni gyüleközetből" a "nyiluan való es tzegerös bünben heuerő embereket, á kic életöket soha meg nem akariac iobbitani..." és felsorolja a részegeseket, lopókat stb. a 28. articulusban; a 30.-ban a táncot is eltiltja, mert keresztyén és tisztességes emberhez nem illik. (Mokos, 1901. "illicitae et indignae" a latin szöveg szerint.) Vissza