Előszó
Részlet a könyvből:
"A minisztertanács végetért.
A külügyminiszter szobájában vagyunk, a minisztérium épületében.
Arbiter Péter, a külügyminiszter titkára sápadtan áll az íróasztal mellett....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A minisztertanács végetért.
A külügyminiszter szobájában vagyunk, a minisztérium épületében.
Arbiter Péter, a külügyminiszter titkára sápadtan áll az íróasztal mellett. Remegő kézzel, nehezen palástolt izgalommal jegyezte mindazt, amit a tanácskozás alatt hallott. Severus tanácsos helyett, aki a kasszániai küldöttséget fogadta, vállalnia kellett nagybátyja, a külügyminiszter kívánságára, a jegyzői teendők elvégzését. Először volt alkalma minisztertanácson jelenlenni, s mindjárt a legizgalmasabb, legtörténelmibb alkalmat kapta. Ha jóval idősebb s jóval nyugodtabb vérmérsékletű ember lett volna, mint amilyen volt, akkor sem tudta volna teendőjét a szükséges hideg gépiességgel végezni.
A huszonötéves fiatalember minden indulata, haragja, fejébe tóduló vérének minden lüktetése a miniszterelnök felé hullámzott, s bár órák óta nem szólt egyetlen szót sem, érezte, hogy torka teljesen kiszáradt.
Igen, a miniszterelnök az oka mindennek. Ezt mindig is sejtette, most azonban tudja. Háború készül, s ha valami csoda nem segít, menthetetlenül kitör. Az emberek szinte már bele is törődnek abba, hogy háború lesz, készülődnek rá. Burin bácsi, az altiszt reggel arra kérte őt, szerezze meg fia számára a megüresedett portási állást a Külügyben, inkább otthagyná műhelyét , mrt innét legalább nem kell bevonulnia."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal