A magyar fajvédelem úttörői (Tiltólistás kötet)

Előszó

Kerek száz esztendeje, hogy az újabbkori Magyarország politikai és társadalmi életében mint egészen új gond, új feladat jelentkezik a zsidókérdés is. A pozsonyi diétán 1888-1842 között beható és hosszadalmas viták folytak a zsidóság szerepe, hatása és lényege felől. Előtérbe tolta a kérdést akkor maga a zsidóság, egyrészt rohamos szaporodásával, nagymérvű bevándorlásával és élősdi életformája nyomán különösen az északkeleti vármegyékben jelentkező társadalmi nyugtalansággal, másrészt azzal, hogy a kor uralkodó liberális jelszavaira hivatkozva, újabb és újabb jogokat, legvégül a teljes politikai egyenjogúsítást próbálta kicsikarni. Hosszú, viharos, válságokban és tanulságokban gazdag volt az út 1840-től 1940-ig, a zsidó jogkiterjesztéstől a második zsidótörvényig, de ma már szilárd a hitünk, hogy utolsó fejezetét írjuk annak a nagy belső fajközi harcnak, amely egy évszázadon keresztül folyt vértelenül és fegyvertelenül bár, de a fajok közötti élet-halálverseny összes hatékony eszközeivel. Ez az évszázados küzdelem sok-sok jobb ügyre szükséges faji erőnket kötötte le és emésztette meg, bővelkedett megaláztatásokban és megpróbáltatásokban, de mindenekfelett gazdag volt tanulságokban és tapasztalatokban. Ma, amikor úgy véljük, hogy rövidesen végleg, egyszer és mindenkorra felszámolhatjuk a zsidókérdést, mindenesetre megérdemli, hogy visszapillantsunk rá. Legalább döntő eseményeit, kiemelkedő fordulatait, különösen pedig vezető egyéniségeit, kimagasló alakjait a feledés homályából magunk elé idézzük. A hála emberi és nemzeti kötelessége is azt kívánja tőlünk, hogy zászlót hajtsunk, tisztelegjünk a nemzeti önvédelem bátor harcosai és áldozatos hősei előtt. Amit ők véghez vittek, az valóban bátor és hősi cselekedet volt. Vissza