Bosambo

Előszó

Részlet a könyvből:
EDGAR WALLACE.
A „mesemondók mesterének" az élete és karriérje maga is mese. A világhírű iró, akinek könyvei többmillió példányban forognak közkézen mind az öt világrészben, örökbe fogadott lelenc volt és sohase ismerte az édes szüleit. A nevelő-apja hordár volt a londoni Billingsgate-halpiacon és ő is azzal kezdte, hogy segített hordani a halat a bárkából a piacra. Mikor ezt megunta, rikkancs lett, aztán nyomdász-inas, majd tejeslegény és művirágkereskedő, végül pedig - amikor már minden vállalkozásával csődbe került - katonának állt.
Mint közönséges „Tommy" került Dél-Afrikába, ahol - szerencséjére - a kórházi csapatokhoz osztották be. A könnyű szolgálat mellett sok szabadideje volt és ekkor kezdett „irodalommal" foglalkozni. Először csak ugy, hogy „bök-verseket" irogatott azokról az eseményekről, amelyekben komikumot talált s ezeket a verseket fölolvasta kollégáinak, majd az ő biztatásukra beállított velük a gyarmati lapok szerkesztőségeibe.
Első írásain nem látszottak meg azok a bizonyos „oroszlán-körmök", melyek már korán elárulják a nagy irók kvalitásait. A bök-versek mellett krónikákat ir és kritikát, szines rajzokat a délafrikai városok társadalmi életéről, majd lassanként nekilendül a komolyabb publicisztikának és politikai tudósitásokat küld egyes nagyobb londoni lapoknak, de még annyira nem tud irni, - illetőleg annyira nincs tisztában az ortografiával - hogy gépiró-kisasszonnyal fésülteti át a cikkeit. Vissza

Fülszöveg

A század leginvenciózusabb mesemondójának megkapó történeteiben közvetlen közelségből szólal meg Afrika ősrengetegeinek suttogó szava, fülünkben cseng a vadember nyilának surranása, megragadó plaszticitással elevenedik meg az a csodálatos élet, mely az idegen, távoli világrésznek szinte hozzáférhetetlen szívében zajlik le a maga ősi primitívségében. Soha útleírás, regény, mozgófénykép nem tudott ily közel hozni még idegen világot, mint amilyen közel hozza Wallace felülmulhatatlan mesemondóképessége a brit uralom alatt álló fekete emberek bizarr életét. Wallace utólérhetetlen művészete meggyőz arról, hogy ezek a vad lelkek is emberek, furcsa, naiv, egyszerű emberek, de emberek, épp úgy, mint mi és abban is hasonlók hozzánk, hogy ugyanúgy hajszolják a boldogság kék madarát, mint a felsőbbrendűsége tudatában könyörtelenül elnyomó fehér faj. Elragadó figurák kelnek életre a lapokon: Bosambo, a minden hájjal megkent fekete főnök, Sanders, a gránitból faragott angol gyarmati kormányzó, aki magasabbrendű küldetése tudatával tartja a zászlót, mely a kultúra mesgyéjét jelzi az őserdőben. És Bones, a kápráztató humorú angol gyarmati tiszt, meg az ochoriak, a ngombiak, az akasavák, a bushmanek...mind húsból és vérből való élő figurák, Wallace emberábrázoló képességének remekbe formált gyöngyei. Hogy ezek az Afrika-történetek tele vannak a humor, az ötletesség, a fantázia bőkezű, szinte pazarló gazdagságával, azt már az író márkás neve biztosítja. Vissza