Előszó
Részlet:
"Mióta világ a világ, a derűsen látók folytonos harcot vívnak a sötéten látókkal. Az optimisták a pesszimistákkal. Ez a harc a történelem csöndesebb korszakaiban lappangó, majdnem észrevehetetlen, inkább csak az élet apró jelenségeiben megnyilvánuló. De nagy viharjárás közben, mikor villámmal terhes a levegő zí és a gyöngeszivüek rémülten húzódnak tető alá, amikor itt .egy törzsökös fa reccsen, ott egy ház omlik össze, borzasztó nehéz dolga és tegyük hozzá: áldásos hivatása van az optimizmusnak. Az ijedősöket, a megrettenőket, a bátortalanokat, a csüggedteket, a lemondókat kell új csatarendbe állítania, új rohamra vezetnie az élet könyörtelennek látszó, de szívóssággal és hittel mindig visszariasztható ellenségei : a balsors, a megpróbáltatás, a viszontag- / ; ságok ellen. Az optimista pezsdiilést, sürgést- \ forgást, munkát, életet akar látni, mert fanatikusan bízik az emberi akarat, a kitartás, a becsületes igyekezet diadalában. A pesszimista ölhetett, kezekkel nézi a förgeteg dúlását, s ahelyett, hogy minden erejét megfeszítve hessegetné el a kétségbeesés huhogó baglyait, maga is odaáll a vészt sivitó ragadozók kórusába. Az optimista reményt hirdet, mert építeni akar. n pesszimista még a remény pislákoló mécsesét is kioltja, mert az ő lényege nem az alkotás, hanem a passzivitás, a teljes megállás és tétlenség, amitől már nincs messze a kártékony rombolás. Ki ne fordult volna életének valamely nehéz szakában jóbaráthoz tanácsért? S ki ne emlékeznék rá, milyen tanácsot adott az az ember. aki derűsen látja a világot, vagy legalább is néhány szinfokkal derűsebben, mint. látta ő maga elborult szemmel? Micsoda hatalmas energiát önt. az emberbe a nyugtató, biztató, vigasztaló szó, amikor a lélek már-már összeroppanva, a legirtózatosabb megoldások meredéke felé tántorog. Micsoda hatalom, milyen csodálatos varázserő rejlik a józan optimizmusban, a megfontoltság és szelid bölcsesség simogató szavaiban, amikor egész lényünk fel van dúlva, amikor iránytű nélkül bukdácsol az elme, minden szélsőségre hajlamos érzékenységgel vergődik a szív és fáradtan tapogatódzik a hűdött akarat, egy megzavart lelkivilág labirintusában!... Hány embert, adott vissza önmagának, a családjának, az életnek a kellő időben, kellő helyen és kellő hangsúllyal latbavetett baráti szó, baráti tanács! Mi más ez, mint az optimizmus diadala? Es mi más ez a diadal, mint az élet győzelme a pusztulás, a halál fölött? Az optimizmus maga az élet, mert tele van életigenléssel, a pesszimizmus útja a megsemmisülés felé vezet, mert tele van élet, tagad ássál. Amaz: tiszta pozitivitás, emez: csupa negáció..."
Vissza