Magyar irodalmi arcképcsarnok

Fülszöveg

Ahogy az utcán járunk-kelünk, szemünkbe ötlenek a fölénk magasodó köztéri szobrok: általában hősiesen pózoló, komor, gondterhelt Petőfik és Csokonaik néznek le ránk, arra az utókorra, amelyben annyira reménykedtek. Mintha nem hozzánk hasonlóan éltek volna, mintha az étel és ital helyett beérték volna hömpölygő jambusokkal, lüktető hexameterekkel. Valójában ugyanúgy meg kellett küzdeniük pozícióikért, mint a ma emberének. Nem rendelkeztek természetfeletti képességekkel - voltak szerelmesek, éltek át kudarcokat és sikereket. Bizonyára mindannyian örültek annak, s törekedtek is arra, hogy minél többen olvassák műveiket, ám valószínűleg kevesen gondolták közülük, hogy egyszer majd tananyaggá válnak.
E kiadvány segíteni kíván abban, hogy az olvasó könnyebben átérezhesse a régi korok hangulatát, átlássa az akkor élők céljait, gondolkodását, ugyanakkor a kortárs alkotókat is közelebbről megismerhesse. A fotók, rajzok, a szerkesztési mód segítségével ez a kötet bizonyíthatja, hogy az irodalom nem csupán egy tantárgy, nemcsak kötelező olvasmányokból és verselemzésből áll, hanem olyan érzésekről, elképzelésekről, problémákról, emberi kapcsolatokról szól, melyek örök érvényűek.
„Tömören, világosan, mert szorít az idő" - ezek mai életünk jelszavai, s e könyv ezt tartja szem előtt. Ki volt Móricz Zsigmond utolsó szerelme? Melyik írónk vette el kétszer is ugyanazt a nőt feleségül? Hogyan lett Janus Pannoniusból pap? Miért hagyta el a tanári pályát Gárdonyi Géza? Melyik írónőt takarja a Kispál Éva név? Ezekre és sok egyéb kérdésre ad választ eme kiadvány. Ismeretterjesztő jelleggel - történelmi eseményeket, személyeket is bemutatva - szól az olvasókhoz: gyermekekhez, felnőttekhez és azokhoz, akik nem szeretnének annyira izgulni az érettségin. Vissza