Az impexek kora

Előszó

IMPEXEK, AVAGY A HÁLÓZATOK VILÁGURALMA
BOGÁR LÁSZLÓ
Amikor 2011-ben egy Tax Justice Network nevű nemzetközi szervezet közétette több éves kutatásának eredményét arról, hogy a világ egyes országaiból az azt megelőző harminc év során mekkora összegeket vittek ki az offshore-nak nevezett adó-paradicsomokba, az elemzésben Magyarországra vonatkozóan egy egészen megdöbbentő adat volt olvasható. A tanulmány szerint ugyanis 1980 és 2010 között a Magyarországról kivitt, ne szépítsük lopott pénz összértéke 242 milliárd dollár. Ez a mai teljes nemzeti vagyonúnknak közel fele, és az abban a harminc évben megtermelt magyar nemzeti jövedelemnek majdnem egyharmada. Vagyis a magyar társadalom azokban az igen drámai évtizedekben minden harmadik évben kizárólag a tolvajok számára állította elő javait. Sokan reménykedtünk benne, hogy ez azért éppen elég brutális jelzés ahhoz, hogy a magyarok, de leginkább a döntéshozók elgondolkodjanak és már csak az egzotikum kedvéért is feltegyék a kérdést, hogy kik, hogyan és miért tehették meg mindezt a mit sem sejtő magyar társadalommal. Mint már annyiszor, reményeinkben újra csalatkozni kényszerültünk, mert sem akkor, sem azóta nem nagyon mutatkozott érdeklődés az iránt, hogy vajon mi is történt velünk. Vissza

Fülszöveg

A hetvenes évek elejétől egy láthatatlan birodalom komisszárjai egyre nagyobb befolyást gyakoroltak Magyarország gazdasági életére. A korabeli állami külkereskedelmi vállalatok, az úgynevezett „impexek" vezetői egy nyugati irányultságú pénzügyi hálózat kiszolgálóiként elérték, hogy a blokkban egyedülálló módon szabadon alapíthattak cégeket a kapitalista Nyugaton. A közvetítő kereskedelem felfuttatásával, és egy offshore jelleggel működő vállalati hálózat kiépítésével beindították pénzszivattyújukat, amely szisztematikusan lerabolta és eladósította hazánkat.
A kádári titkosszolgálat - különösen a katonai hírszerzés - „alkotmányos költségek" és titkos jutalékok ellenőrizhetetlen rendszerén keresztül transzferálta a piszkos pénzeket fedett számlákra. Ebből finanszírozta többek között a COCOM-listás termékek beszerzését Moszkva számára.
Kémfilmekbe illő jelenetekben elevenedik meg, hogyan játszották ki az éber amerikai ellenőröket a Videoton vagy az EMO munkatársai, miközben becsempészték a legmodernebb technológiát a vasfüggöny keleti oldalára. Gazdasági visszaélések és pénzügyi csalások kísérték a hálózat tevékenységét, rátelepültek az energetikai szektorra is, és a korabeli „olajmaffia" segítségével dollárszázmilliókat sikkasztottak el az ország vagyonából. A rendszerváltoztatáshoz közeledve pedig egyre nagyobb figyelmet szenteltek a hozzájuk lojális új politikai elit kinevelésére.
BORVENDÉG ZSUZSANNA a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történészi diplomát 1999-ben, 2001-ben pedig lediplomázott a PPKE Jog- és Államtudományi Karán is. A PPKE BTK doktori iskolájában 20-16-ban védte meg disszertációját, amelynek címe: Üjságírók és külkereskedők a Kádár-rendszer hírszerzésében. 1999-2019 között tudományos kutatóként dolgozott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, jelenleg a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Kutatási területe Magyarország 1945 utáni története, a titkosszolgálatok és a politikai rendőrség működése. Főbb munkái: Az impexek kora (NEB, 2017.) és A Cég megnyertjei - a I . megnyertek cégei (ÁBTL-NEB, 2018.) Vissza