Börtönvirágok

Előszó

FÖLAJÁNLÁS.
E könyvemet felajánlom a rabkórház emberséges főorvosának és betegápoló személyzetének. A nyilvánosság előtt köszönöm meg hálás szívvel nékik, hogy annyi jóindulattal és gyengédséggel viseltek gondot rám betegségem válságos napjaiban, amennyit a rabkórház szabályain belül velem megtehettek.
Különös hálával emlékezem meg a betegápoló kedves nővérekről, akik a nőiség magasztos hivatásával nyújtották felém a „Veronika-kendőt", valahányszor testi gyengeségem miatt keresztjárásom utján összeroskadtam. Abban a nehéz órában is, amikor a rabkórház fürdőszobájából hordágyon kellett bevitetniök börtönöm cellájába. Jutalmazza meg őket az én Uram Jézusom, Tőle örökölt irgalmasságukért, amit egy öreg, beteg szolgájáért önzetlen jóságból cselekedtek. Én, mai szegénységemben, amely után vágyódtam és amivel az Ur nagy kegyelme kitüntetett, nem tudok mást nyújtani nékik, minthogy ezt az újszülött könyvemet igaz szeretettel és mélységes hálával nékik ajánlom fel. Fogadják tőlem szívesen, mert ma már én csak ilyen lelkiségekkel tudok fizetni.
A boldogságos Szűz Anya se tudott újszülött gyermekéért az áldozat oltárán többet adni egy pár szelid gerlicénél, amit az Istennek felajánlott. Nagyon boldog volnék, hogyha a börtönömben kivirágzott érzéseimben én is a gerlicéknek a szelidségét tudnám áldozatként felajánlani minden elnyomott és szenvedő embertestvéremnek a lelki javára. Budapest. Gyűjtőfogház rabkórháza, 1935. HOCK JÁNOS, 383. sz. rab. Vissza