Börtönidő

Előszó

Az 1994-es kormányváltás után Kuncze Gábor lett a belügyminiszter. Rövidesen kisebb-nagyobb beosztásokban alig észrevehető személycserék zajlottak le, néhány régi ember elment, néhány új pedig jött. Mondhatnánk, hogy a kölcsönös letapogatás és ismerkedés időszaka vette kezdetét, ami az elvégzendő feladatok jelentős részének vajmi kevés jót tett, hisz (mint Katona József írta) ha a madárnak éneke nem kell, elesége után néz. Az általam felügyelt területnek azonban - más, igen nagy és rendkívül fontos szervezeti egységek számára el nem halasztható - sürgető feladatai voltak.
E teendők ellátásához nemcsak új és más szellemi felkészültség, hanem egészen korszerű, szinte egyedi technika és természetesen pénz is kellett. Több szervezeti egység fogott össze, logisztikai precizitással kidolgozott elképzelések és javaslatok születtek, a legfelsőbb szintű döntések azonban, mint általában, várattak magukra.
Egymást megelőzni próbáló kutatók is kacsingattak a különböző nyilvántartások felé, nemcsak érezve, hanem tudva is a dokumentumok jogi rendezetlenségéről. Mindezekből sok feszültség, vita keletkezett, ám a legnagyobb részüket, ha tökéletesen nem is, de jól sikerült megoldani. A következő év, kilencvenöt elején pedig ebben a mindig információ- és pletykaéhes nagy szervezetben újabb találgatások kezdődtek. Vissza

Fülszöveg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Energol-ügy...

Miért adom ki ezt a könyvet? Egyrészt azért, hogy lássák, milyen egy ország ez, másrészt, hogy nézzenek magukba mindazok (ha elolvassák a könyvet), akik súlyos erkölcsi és anyagi károkat okoztak embereknek és a bürokratikus államhatalomnak.
Volt egyszer egy Energol Rt. amely olajforgalmazással foglalkozott, és igyekezett az árak alá menni, hogy olcsóbb legyen, mint a többiek.
És akkor a többi forgalmazó fölháborodott. Útban lett az Energol...
Mindent árulnak a magyar korrupciópiacon. Rágalmazást, piszkálást, gyanút, alapos gyanút, fülbe sugdolózást - és még sorolhatnám a választékot.
S akkor robbant a sajtóban a hír: itt az évszázad olajbotránya és csalása!
Jaj a bűnösöknek, különösen Csikós Józsefnek, aki mögött pártállami karrier állt.
Találó robbanás. Éljen a zseniális bűnüldözés, az ügyészség; pusztuljanak a bűnösök!
Aztán mégsem így lett. A bíróság megállapította, hogy nem történt bűncselekmény... Nos, e hírek már csak néhány sorban, hátul a sportrovatok környékén voltak olvashatók. Hogy ezt éveken keresztül megszenvedte sok ember? Akik börtönben raboskodtak ártatlanul?
Kit érdekel? Fontos, hogy más olajforgalmazó cégek megmaradtak és megerősödtek. Lehet, hogy így volt, lehet hogy nem.
De valakik meghurcolták Csikós Józsefet. Ám azok, akik kitalálták a "hatalmas bűnügyet", vajon most mit csinálnak? Röhögve néznek maguk elé? Mit számít nekik, hogy mennyi ember munkája kellett az igazság felderítéséhez az adófizetők pénzéből!
Szinte önkéntelenül fogalmazódik meg az emberben, hogy az alaptalanul gyanúsítgatók és az alaptalanul vádolók - ha ez utóbb kiderül - rendőrök és ügyészek kártérítésre kötelezettek legyenek, mint olyanok, akik az adófizetők pénzén nem kellő körültekintéssel, rosszul végezték munkájukat.
Sok büntethetetlen ember él Magyarországon, s emiatt sok mindent megengednek maguknak. Mi meg hagyjuk. De meddig?
Nos, ezért is adtam ki ezt a könyvet... Vissza