Börtönbe zárt szerelem 1-2. (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

"Olivia sokáig nézegette magát a tükörben. Nem volt hiú, de ezen az estén különösen szép akart lenni. Nagy gonddal öltötte magára hófehér, térdig érő báli ruháját, amit édesanyja kifejezetten a mai ünnepi alkalomra varratott számára.
Rosemary Silverstone büszke volt egyetlen gyermekére, hiszen Olivia nem csak gyönyörű volt, de rendkívül okos és szorgalmas is. Lankadatlan kitartása végül meghozta gyümölcsét: sikeresen felvételizett a Dél-Karolina-i Orvosi Egyetemre, s ősztől ott folytatja tanulmányait. Rosemary szívből örült, hogy lányának sikerült valóra váltania régi álmát, ráadásul nem kell elhagynia Charlestont, a szülővárosát, és így a szülői házat sem.
Olivia még néhányszor végighúzta a kefét dús, sötétbarna haján, mely lágy hullámokban omlott fedetlen vállára. Félénken tükörképére mosolygott, majd elégedetten letette a hajkefét a fésülködő asztalra. Christophernek nem kell szégyenkeznie miatta. Jóllehet a fiú tréfásan értésére adta, hogy neki egy krumpliszsákban is tetszene, Olivia azt akarta, hogy a bankett felejthetetlen emlék legyen mindkettejük számára. Tudta, hogy Christopher őszintén szereti, ám közelgő elválásuk elbizonytalanította. A fiú irodalmár szeretett volna lenni, s a Gerogiai Egyetemre készült. Olivia attól félt, a távolság, a ritkuló találkozások aláássák kapcsolatukat. Több mint egy éve kezdtek el járni, s azóta alig múlt el nap, hogy ne látták volna egymást. Azt határozottan tudta, hogy ő mindig szeretni fogja Christophert, de a fiú érzelmeiben nem lehetett ilyen biztos." Vissza