Előszó
Miért van szükség időnként újabb meg újabb monográfiákra, hisz' tartalmilag,mint a mondás is tartja „nincs új a Nap alatt". Ebből kiindulva, minek-, avagy kinek van szüksége arra, hogy...
Tovább
Előszó
Miért van szükség időnként újabb meg újabb monográfiákra, hisz' tartalmilag,mint a mondás is tartja „nincs új a Nap alatt". Ebből kiindulva, minek-, avagy kinek van szüksége arra, hogy feltérképezzük újfent környezetünket, életterünket? Talán pont azért kell megismételten lefényképezzük hétköznapjaink létterületét, hogy ne csak a retinán rögzüljenek a képek, hanem „scripta manent"-ként valóságos tanúbizonyságai legyenek az idő telésének. Hogy legyen amit összehasonlítani, s mondani, íme ennyit meg ennyit fejlődött, alakult szóban forgó településünk, ezt meg ezt tette az őt lakók kezeügyessége, alkotókészsége, vállalkozni merése és akarása. S minderre annál is inkább szükség van, mert jelen esetben egy kis fürdővárosról, az ország-világ előtt ismertté vált városról, Borszékről van szó. Már a diktatúra kínszenves éveiben is megjegyezték a merészebbek, hogy az ország és a turizmus fejlesztésével képzelhető el; azaz a fürdőhelyiségek újravarázsolásával, s azoknak az altalaji kincseinek a feltárásával, hasznosításával.
S amikor ezt írom, arra gondolok, hogy talán sose tudtuk igazán értékelni, a valós értékét felmérni azoknak a föld mélyébe elrejtett kincseknek, melyeket a természet szinte ránk tukmált. Számunkra olyan normális volt a borvíz, mint a mindennapi jókívánság, s hiányát csak akkor éreztük igazán, mikor nagy ritkán idegenföldre utaztunk, s nem tudtuk szomjunkat oltani. De ekkor is elkönyveltük, mi erdélyiek, még az anyaországban is, hogy azért van mindez, mert a víz, amit ittunk nem a szülőföldünkből ered.
Vissza