Vissza a helyére

Fülszöveg

Az irodalmi közvélekesé szerint első kötetet írni könnyű dolog. Az igazi megmérettetést a második vagy harmadik kötet közreadása jelenti. Akkor dől el, hogy valóban pályára termett-e az alkotó vagy egyszerű (egyszeri) fellobbanásról volt szó csupán. Borsos Roland kötete a bizonyság rá, hogy ez a közvélekedés mennyire igaztalan és mennyire hamis. Az első kötet összeállítása a költő számára mindennél nagyobb felelősséggel és kockázattal jár. EGyszerre kell a rátermettséget bizonyítani, a lehető legsokoldalúbban megmutatkozni, mégis egységes és a későbbiek során is vállalható anyaggal előállni.
Borsos Rolandot, versei legalábbis erről tanúskodnak életének és költői pályájának egyik legbizonytalanabb, leginkább kétségekkel teli időszakában érte az első kötet megjelentetésének lehetősége. Könyvének és alkotói hozzáállásának mégis tlaán az a legrokonszenvesebb vonása, hogy a kínálkozó alkalmat nem önmutogatásra, nem önsajnálatra vagy világfájdalma közszemlére bocsátására használja fel, hanem az őt jelen pillanatban átható alapvető lélt- és alkotói bizonytalanság és kétség leplezetlen megmutatására és a lehető legpontosabb művészi megformálására.
Borsos Roland kedves évszaka az ősz és a tél, évada az éjszaka, a hajnal és a reggel, jellemző élethelyzete az elválás, a búcsúzás, a csend és a csalódottság. Soha nem a tavasz, a nyár, a nappal, azöröm, a zajongás és a gondtalanság. Mégis és mindezzel együtt a verseit rendre a mindennapok küzdelmének vállalása, a környező táj vagy az időlegesen biztonságot adó társkapcsolat szépségének szüntelen keresése hatja át. Kötetének egyik leghangsúlyosabb helyén sziszüphosz alakját idézi meg, de nem a mítoszbeli Sziszüphoszt, hanem a camusi és nietzschei értelemben vettet. A hatalmas követ aküzdés hiábavalóságának tudatában görgetőét, aki egyúttal azt is tudja, reménytelen küzdelménél van egy még fájdalmasabb dolog, mégpedig az, hogy a csúcsra érve le kell tekintenie a maga mögött hagyott iszonyatos mélységbe. Vissza