Borsos Miklós gyűjteményes kiállítása

Előszó

Festőnek indult, évekig képezte magát, dolgozott és végül, elsősorban mint szobrász írta be nevét a képzőművészetek történetébe, a huszadik század magyar mesterei közé. Nem volt hiábavaló ez a hosszú vajúdás, mert amikor 1933-ban első szobrát, az "Anyá"-t kifaragta, érett, kiforrott művet alkotott Borsos Miklós. E kirobbanó módon született alkotást az ismeretek gyűjtése és alapos feldolgozása előzte meg. Az antik és reneszánsz kultúra lényegének megismerése, Firenzében és a tengeri vidékeken eltöltött hónapok alatt magába szívódó sok táji élmény - ötvöződve széleskörű olvasottságával, ismereteivel segítette ahhoz, hogy bár eddig csak rajzolt és festett, a vésőt kezébe fogva kész mű kerüljön ki keze alól. Ez idő tájt szellemi irányítója és vezetője Lyka Károly (A művészet könyve) volt.
A szobrász szerszámok forgatása azért sem okozott problémát számára, hiszen gyakorló aranyműves, vésnök. Tizennyolc éven át ebből tartotta fenn magát, így nem is kellett semmilyen csoporthoz, irányzathoz alkalmazkodnia, megalkuvás nélkül mehetett a maga által kiválasztott úton. Az anyagnak, törvényszerűségeinek ismerete, a megmunkálás különböző technikájának biztonsága egész életművét jellemzi. Akár követ, márványt, bronzot, vagy vörösrezet munkál meg, tudja, ismeri, hogy mire képes az anyag és annak lehetőségeit a végletekig ki is használja. Vissza