Borsos Miklós grafikai hagyatéka

Előszó

Borsos Miklós azok közé a művészek közé tartozik, akik a rajzolást minden képzőművészeti tevékenység alapjának tartják. Rajzai nem egyszerűen szobrászrajzok, nem korlátozódnak szobrászati formák kikísérletezésére, térproblémák megvilágítására, a rajzolás művészi szemlélete kialakításának eszköze. Hogy mennyire így gondolta maga a művész is, mi sem bizonyítja jobban, mint életműve, grafikai hagyatéka és életrajzi írásai. A Visszanéztem félutamból című könyvében a visszaemlékezést azzal kezdi, hogy két éves korában radírt követelt édesanyjától. Mintha az önmagára eszmélés is a rajzolással kezdődött volna! Tíz évvel később már vázlatfüzetet hordott magával, és az utcán dolgozó festők gyors mozdulatait utánozva, vonalas ábrákkal töltötte meg. Öröm töltötte el, amikor az iskola prefektusa elkérte tőle füzetét, és a későbbiekben rendszeresen bemutattatta vele újabb rajzait. -"Itt és így kezdődött a hullámzó, hol lanyhuló, hol fölbuzgó rajzolgatás, s ebből hamarosan visszavonhatatlan szenvedély alakult ki."- állapította meg a művész említett írásában.
15 éves korában szembesült először azzal a ténnyel, hogy a rajz minősége nem az alkalmazott technikán múlik. A Zichy-féle satírozással szemben, amit addig több-kevesebb kedvvel követni próbált, ekkor már Mednyánszky vázlatrajzait tartotta többre.
Az első vázlatfüzetek nem maradtak meg. A gimnáziumi évekből fennmaradt legkorábbi rajz 1923-ból való. Halászbárkát vontató férfiakat ábrázol, akik teljes erővel nekifeszülnek a vontatásnak. Gyakran látott ilyen jelenetet környezetében, alaposan megfigyelhette az együttes erőkifejtést követelő munka minden mozzanatát.
A rajzon a gyorsan felvázolt vonalak egyszerre érzékeltetik a mozgást, nekifeszülést, és a figurák tömegét. Meglepő határozottság és keresetlenség érződik e kis munkán, amit csak pontos megfigyelésre alapozott, gyakorlott kéz képes kifejezni. Tömör egyszerűség jellemzi előadásmódját, ami a később született figuratív rajzain is mindvégig megfigyelhető.
Egy másik gimnazista korából megőrzött akvarell, későbbi rajzainak további fontos jellemzőjét vetíti előre, a kevés eszközzel való atmoszférateremtés képességét.
Az ugyancsak kisméretű munka a győri karmelita templom belsejét ábrázolja, szürke-fekete színekben. Bonyolult architektúra részletét emeli ki erőteljes fényárnyék kontrasztra bontva, a tömegekre koncentrálva. Nagyszerű teljesítmény egy 16 éves ifjútól.
E néhány ifjúkori rajz kivételével, amely a rendszeres rajzolás következtében a szem, a kéz és az értelem meglepően korai összhangját mutatja, az első jelentősebb rajzcsoport Firenzében készült, 1928-ban.
A kréta, tus és ceruzarajzok vonalas felfogásúak, szűkszavúak, a formára és a látvány érzékletes megjelenítésére koncentrálnak, és túlmutatnak az addig tanulmányozott mesterek hatásán - Mednyánszky, Nagy Balogh János, Rippl-Rónai, Gulácsy - még ha érezni is némelyikük közvetlen közelségét. Vissza