Úton

Előszó

Megismerkedtem majd harminc évvel ezelőtt három érdekes nénivel. Szentgálon, a kertjükben sok finom alma volt és ha kimentem hozzájuk, évről-évre többet beszélgettünk, az almaszedést elintézték a gyerekek. A fákat, bokrokat, virágokat lelkes munkával szépítgették, közben jutott idő olvasásra, zenehallgatásra, madarak etetésére. Bemutatták a nyugdíjas évek szabadidejének helyes felhasználását. Ahogy meséltek az életükről, barátságukról, kedvenc könyveikről, egyre jobban azt éreztem, hogy jó lenne, ha maradandó emléket állíthatnánk Nekik.
Amikor kiderült, hogy Margit néni verseket is szokott írni, ha egyedül van a kedves édeni kertben, kértem, gyűjtse össze az írásait. Mosolygott és azt mondta, hogy "azt majd csak a szél olvassa". Titokban mégis azt reméltem, hogy egyszer kiadhatjuk majd mi, a tisztelői, hogy ne vesszenek el különleges szójátékai, meglátásai a természetről, zenéről (fiatal korában hegedült) barátságról. Igaz, megjelent néhány verse a Vigiliában, a Jelenkorban. Tanítónői korszakáról sikeres elbeszélést írt, melyet kiadtak a Tanár úr, készült? c. kötetben 1962-ben.
Szerettük volna mindezt együtt látni, így most Borsos Margit néni egyéni stílusú írásait, verseit összegyűjtöttük Kőrössy Ilonka néni rajzaival, Váli Dezsőné, Magdi néni fotóival illusztrálva és velük a gondolkodva olvasó világ elé állunk. Ismerjék meg a három barátnőt - három tanítónőt - alkotásaikon keresztül. Vissza

Fülszöveg

Borsos Margit 1915-ben született Nagyszebenben. 1916-ban áttelepültek Győrbe. Itt végezte iskoláit és a tanítóképzőt. Első munkahelye a Veszprém közeli Vilmapusztán volt, osztatlan iskolában 1-8. osztályt, majd 1-4. osztályt tanított. A kezdetlegességet és a háború utáni hiányokat pótolta a tudása, lelkesedése, akarata. A 60-as években a Magyar Rádióhoz került, ahol a Nyitnikék gyermekműsor szerkesztésében tevékenyen részt vett, érdekes előadásait Nívó-díjjal jutalmazták 1970-ben és 72-ben. Szabó Éva, a neves rádióriporter és főszerkesztő felejthetetlen riportot készített vele 1988-ban tanítási elveiről, munkaszeretetéről, és hogy hogyan tölti ki nyugdíjas éveit kerti és szellemi munkával, milyen erőt ad számára a barátság, a zene, az olvasás. Margit néni életének egyik nehéz szakaszáról saját írását idézzük: „Amikor az életemről akarok beszélni, egy út jelenik meg előttem, kanyarog felém a száraz, köves bakonyi fennsík zöldesbarna hullámain. Nem jelkép ez az út, hanem valóság. 18 éven át tanítottam osztatlan iskolában egy "Isten háta mögötti" kis pusztán és napi 6 km-t gyalogoltam a városi lakástól a pusztai iskoláig porban, sárban, hóban, oda-vissza, mint az eleven inga. 23 000 km-t tettem meg, ami több, mint az egyenlítő fele. Végig gyalogolhattam volna a fél világot. De én egy egész világot jártam be: az út örök világát, mentem rajta és hordozott, vele éltem, bennem élt és él ma is, amikor a fennsík kövei helyett a nagyváros házai fognak körül, amikor már évek óta írással dolgozom a gyermekek emberré formálásáért. Szeretném őket ráébreszteni arra, hogy gyalogolni jó az úton, az ,emberélet útján', ahol csak előre mehetünk, mert ez belső törvény." Vissza