Szafari a pále, pále

Előszó

Gróf széki Teleki Samu (1845-1916) erdélyi főúr, nyugalmazott katonatiszt és híres vadász 1887-1888-ban sikeres felfedező expedíciót vezetett Kelet-Afrika egyenlítői vidékeire s ezáltal beírta nevét az Afrika-kutatás halhatatlanjai közé. A tudományos közvélemény mindmáig őt jegyzi a legeredményesebb magyar utazóként. Útjának eredményeit több tudományág is számba veheti. Kitűzött célját - a két, az európaiak által akkor még csak hallomásból ismert nagy tó felfedezését - elérte, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökös házaspárjáról elnevezett Rudolf- és a Stefánia-tó azóta szerepel Kelet-Afrika térképein (újabban Turkana-tó és Chew Bahir néven). Az expedíció - főként az út tudományos feldolgozója, a pozsonyi születésű német Ludwig Ritter von Höhnel (1857-1942) jóvoltából - a bejárt vidék alapos feltérképezése, hidrológiai és meteorológiai megfigyelések, zoológiai és botanikai gyűjtések mellett nem utolsó sorban az újonnan feltárt vidékek néprajzi megismerését is nagyban elősegítette. A számos, akkor még nem, vagy csak névről ismert népcsoport leírását, illetve a több száz tárgyból álló néprajzi gyűjteményt páratlan értékű fotódokumentumok is kiegészítik.
Az út néprajzi eredményeinek összefüggő és a korabeli Afrika-kutatásban azt elhelyező értékelésére azonban ezidáig még nem került sor. Az afrikai felfedező utazásokkal foglalkozó irodalom bősége miatt jelen munka keretei között az összehasonlítás nem lehetett teljes. Igyekeztem Kelet-Afrika egyenlítői vidékein járt valamennyi jelentős utazó és felfedező munkásságát számba venni, elsősorban azonban azokét, akik ugyanazon területen járva, ugyanazon törzsek néprajzi leírását közölték, mint Höhnel. Az anyag túl nagyra duzzadását elkerülendő csak az 1850-1900 közötti utazásokkal foglalkoztam. Vissza