Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központ Jubileumi Évkönyv 1976-2001

Előszó

A Gyermekegészségügyi Központ negyedszázada (1976-2001) Rendhagyó "történelemkönyvet" tart Ön a kezében, melynek fejezetei két és fél évtized krónikáját tárják az olvasó elé. Egy kórház históriája. Egy olyan kórházé, melynek mindennapjaiban főszereplő a gyermek, a beteg gyermek immár 25 éve. 1976. novemberében nyitotta meg kapuit intézetünkben a Gyermekegészségügyi Központ. Egységes szemléletének kialakítása akkoriban nem volt zökkenőmentes, az idő múlásával, a szakmai sikerek jelentkezésével azonban létjogosultságot szerzett, hivatástudaton, munkafegyelmen, gyermekszereteten, humánus bánásmódon alapuló gyermekegészségügyi ellátás szerveződött. Prof. dr. Velkey László neve azt hiszem mindannyiunk számára elválaszthatatlan a Gyermekegészségügyi Központ létrejöttétől. Velkey tanár úr, aki 1976 és 1992 között az intézet igazgatója és vezető főorvosa volt 1965. májusában kapott megbízást arra, hogy javaslattervezetet készítsen a Megyei Gyermekgyógyászati Központ létesítésére. Az új intézet meghatározó szakmai programja volt, hogy az általános, jó színvonalú betegellátáson túl, specializált osztályok létesítésének feltételeit biztosítsa. Ugyanakkor az általános feladatokat ellátó osztályok különleges profil feladatokat kaptak. Úgy hiszem az elmúlt két és fél évtized igazolta a koncepció életképességét, korszerűségét. A szükségszerűséget a kórházigazgató mi mással, mint a forgalmi mutatókkal igazolhatná leginkább; a Gyermekegészségügyi Központ feladata Miskolc város és a megye 150 ezer gyermeklakosának fekvőbeteg ellátásán túl, járóbeteg rendeléseivel az alapellátás számára szakkonzultációs tevékenység gyakorlása, diagnosztikus vizsgálatok elvégzése, a krónikus betegek gondozásának segítése. Jelenleg 427 ágyon 8 betegellátó osztályon folyik a tevékenység. Fekvőbeteg forgalmunk évente 10-12 ezer. Az ambulancián és a 24 típusú járóbeteg rendelésen 200 ezer orvosi vizsgálatot és kezelést végezünk. A gyors számvetés persze korántsem minden, a képzeletbeli történelemkönyv minden fejezetében ott rejlik a sajátos függőségű, közös sorsot és felelősséget vállaló emberek közössége, akiknek nem csupán a munkahelye, de a második otthona is a Gyermekegészségügyi Központ. Az egységében erős és eredményes gyermekegészségügyi ellátás intézményesített formájának irányítását 1992.-től dr. Sólyom Enikő főorvosnő vette át. Az országosan jó hírre szert tett intézet számos szakmai sikert könyvelhet el, ilyen az 1995-ben induló csontvelő- transzplantáció, a vesepótló kezelések, a korszerű gastroenterológiai diagnosztika, az 1989-től működő kórházi iskola, a 2000-ben alapított Sürgősségi Betegellátó Osztály, az ugyancsak tavaly átadott kápolna és játszóház.A gyógyító tevékenység elsődlegességén túl azonban nem szabad megfeledkeznünk az intézet országosan is elismert oktató és tudományos munkájáról sem. 1982- ben az Orvostovábbképző Egyetem, majd a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem n. számú Gyermekgyógyászati Tanszéke, az idén pedig a Debreceni Oktatási Centrum Gyermekgyógyászati Továbbképző Intézete lettünk. Az elmúlt két és fél évtized során kilenc orvoskolléga szerzett tudományos minősítést, vagyis az orvostudományok kandidátusai lettek. Hét munkatársunk hagyta el intézetünket, de mindannyian fővárosi vagy vidéki kórházak gyermekosztályainak osztályvezető főorvosai lettek. A szakmai sikerek újból és újbóli elérésének záloga azonban az orvos, a szakdolgozó, s a GYEK valamennyi munkatársa. A Kórház vezetése nevében köszönet illeti az intézet minden dolgozóját a mindennapos áldozatkész csapatmunkáért, hivatástudatért, gyermekszeretetért. Talán nem ünneprontó az előttünk álló nehézségekről beszélni, hiszen tudjuk, hogy az egészségügynek, a gyermekgyógyászatnak komoly kihívásokkal kell szembenéznie a jövőben is. Végezetül kívánom, hogy a jubileumi kiadványban olvasottak tegyék Önöket nyitottá a gyermekegészségügy problémáival szemben. Bizton állítom, hogy az összeállítás széleskörű betekintést enged a Gyermekegészségügyi Központ 25 éves történetébe. Vissza