Borsitól Kassáig

Előszó

Részlet a könyvből:

A tavaszpont napjának délutáni enyhe sugarai aranyozták be az újhelyi hegyek előtt elterülő síkot. Maga Ujhely már árnyékban volt, de a szőllőskei és nagykövesdi hegyeket még elborították a lehajló nap sugárkévéi. Ezeknek fénye tört meg annak a díszes lógós kocsinak ezüstveretein, mely elé ugyan hat erős főló volt fogva, de mégis erősen küzködött a kerekeit marasztaló sárral, ott a Bodrogköz felé vezető úton. A kocsi két oldalán csatlósok dagasztották a sarat, előtte s utána pedig huszárok lovai kerülgették kevés sikerrel a dágványokat. A csatlósok a megfeneklés esetére, a huszárok a pompa kedvéért kísérték a kocsit. Az előbbi elkerülése, az utóbbi kidomborítása ugyancsak helyénvaló volt, mert a lógós kocsiban Sárospatak urának, I. Rákóczi Ferencnek hites felesége, Zrínyi Ilona ült. A nagyasszony türelmetlenkedett, elcsigázta a lassú cammogás és e kérdéssel hajolt ki az egyik csatlóshoz:
- Fiú, te! messze vagyunk-e még Borsitól?
- Instálom - kapta le süvegét a csatlós - ha tekintem az előttem egy hujjintásra eső házakat, közel vagyon. Ha tekintem az talpunk alatt felloccsanó agyagot, messze vagyon. De hát nem köt farkára tekét az egér, ha lyukjába akar bújni. Ott leszünk rövidest, nagyasszonyunk, ne tessen félni. Mert kicsi kompánia vagyunk mi csatlósok, de erősek az előrejutás tartós egyességében.
Nagy küzködéssel, igaz, de a hat ló végre mégis elérte Borsit. A kastély kettős sáncárka előtt meg sem kellett állaniok, mert a fölvonóhíd készen várta az érkezőket. A várkastély nagy négyszögű udvarát köröskörül épülettömbök szegélyezték. Vissza