Makó

Előszó

„Ki múltjára érzéketlen, jobb jövőre érdemtelen99 - ezt a jelmondatot tűzte maga elé 1885-ben az alakulóban levő Csanádvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat. A Társulat legfőbb célkitűzése pedig: „az első magyar király által alapított Csanád vármegyének múltját földeríteni, történetét hiteles adatok alapján, oknyomozólag történeti ítésszel megíratni, hogy annak idején vármegyénk Magyarországnak ezeréves független államiságának nagy ünnepén irodalmi és történeti beccsel bíró művel foglalhasson helyet a többi ünneplő vármegyék sorában."
1889 augusztusában tartott választmányi ülésen a Társaság titkárának, Czinkotszky Mártonnak kötelességévé tették, hogy a monográfia megírása céljából vegye fel a kapcsolatot Dr. Karácsonyi Jánossal, a tudós káplánnal, a későbbi akadémikussal. Karácsonyi rövid gondolkodási időt kért, miközben megjegyezte: „nekem már jelentek meg Csanád vármegye múltját érintő értekezéseim." Nem látszott tehát eleve reménytelennek a megbízás elvállalása. Czinkotszky Márton 1889 decemberében azonban már arról volt kénytelen Karácsonyit értesíteni: „hallgatásunk oka pénzhiány". Mindenesetre Karácsonyi Jánost meghívták az 1890. május 5-i közgyűlésre, ahol „Mikép jutott Csanád vármegye a török uralom alá99 címmel előadást tartott. A monográfia megírását végül mégsem vállalta. Lonovics József főispánt, a Társulat elnökét is bántotta az egyhelyben topogás. „Az idő rohamosan halad - írta -, a milleneum pedig nap nap után közelebb jön és mi, az ős megye epigonjai még arra sem érünk rá, hogy annak nagy múltja, története megírására gondolnánk." Vissza