Száznegyvennégy évszak

Előszó

Három éve kezdte verseit kötetekbe rendezni Boros János Tamás, és eddig három könyve jelent meg: a "Rendkívüli Szómunkás", a "Korlenyomatok" és az "Ékes képes". A szerző 38 éves, a Tolna megyei Simontornyán él, két házasságából két lánya és egy kisfia született. Sokfelé publikált már, folyóiratokban, antológiákban, Nyíregyházától Szekszárdig, Zsámbéktól Bajáig.
Mostani, negyedik kötete témája: a szerelem. Ami nem meglepő egy poétától, de meglepő, ha a "pénzkereső" foglalkozását tekintjük, mert Boros János Tamás: rendőr. Lírikus rendőr. Legszebben, legigazabbul a keresett szerelemről szól, az összeállítás nyitóverse, a Kereslek, remekmű, több irodalmi esten elhangzott már, osztatlan sikert aratva.
Lapozgatva e könyvet, biztosan "jóllakik", ki a szépre éhes. "A világra rávérzik az alkony" (Esti érzés), "sárgyöngyöket hoznak a fecskék" (A fecske és a nyár), "Lágyan egymáshoz ér/tó tükrén két fodor" (Szellő).
Formailag a szonettől a képversig sok mindent felvonultat Boros János Tamás, a szabad vers azonban nem jellemző munkásságára. Jellemzője viszont hogy saját maga illusztrálja írásait, ami "plusz szolgáltatás" az olvasónak. Képben is megmutatja, ami a szívét nyomja, vagy örömmel tölti el.
Egy költemény akkor jó, ha az ember bonyolult, sokszor kimondhatatlannak vélt gondjait, gondolatait egyszerű, megkapó szavakba önti. Ez a szerelmesvers-füzér bővelkedik a megkapó szavakban. Vissza