Emigráns remény

Fülszöveg

A költő vallomása:
1978 óta élek Mosonmagyaróváron. Életem állomásai (Kapuvár, ahol 1954-ben megszülettem, Répceszemere, Balf, Győr, Sopron) nem hagytak olyan mély nyomot bennem, mint ez az évtized. E városban alapítottam családot, gyökereztem meg, ismertem meg az igaz barátságot, eszméltem magamra.
Az Emigráns remény versei is az elmúlt évtizedben keletkeztek. Azt az arcot mutatják föl, amilyenné az az eltelt tíz év alatt vált. Nem mosolygós, önfeledten vidám ez az arc, mögötte tél van, félelem és szorongás lapul.
E versek fényképek e belső télről, vívódásokról és hitvesztésekről, barátságról és szerelemről. A szorongás és a szomorúság lenyomatai.
Lépések — múlt időben — halott kislányomhoz. Megfagyott könnycseppek.
Az első ember félelmében énekelni kezdett, védekezésül emelte maga elé verseit. Én is ilyen rettegésoldónak, féleleműzőnek képzelem, hiszem, hogy a fájdalom, a magány, ha föl nem is oldódik, elviselhetőbb, ha kimondom.
Hiszem, hogy a vers a létezés barométere: s... Tovább

Fülszöveg

A költő vallomása:
1978 óta élek Mosonmagyaróváron. Életem állomásai (Kapuvár, ahol 1954-ben megszülettem, Répceszemere, Balf, Győr, Sopron) nem hagytak olyan mély nyomot bennem, mint ez az évtized. E városban alapítottam családot, gyökereztem meg, ismertem meg az igaz barátságot, eszméltem magamra.
Az Emigráns remény versei is az elmúlt évtizedben keletkeztek. Azt az arcot mutatják föl, amilyenné az az eltelt tíz év alatt vált. Nem mosolygós, önfeledten vidám ez az arc, mögötte tél van, félelem és szorongás lapul.
E versek fényképek e belső télről, vívódásokról és hitvesztésekről, barátságról és szerelemről. A szorongás és a szomorúság lenyomatai.
Lépések — múlt időben — halott kislányomhoz. Megfagyott könnycseppek.
Az első ember félelmében énekelni kezdett, védekezésül emelte maga elé verseit. Én is ilyen rettegésoldónak, féleleműzőnek képzelem, hiszem, hogy a fájdalom, a magány, ha föl nem is oldódik, elviselhetőbb, ha kimondom.
Hiszem, hogy a vers a létezés barométere: s míg magyar szó hallik, magyar vers is lesz. S hiszem, hogy az .,egymás kívánás édes veszedelme" szakadékokon, hit-árapályokon is átsegít. Ha a miértre nem is tudom a választ.
Hisz Thinsz Géza szavaival szólva: ,,A káp-rázathoz olyan kevés kell."
Bóröndi Lajos
BÖRÖNDI LAJOS
EMIGRÁNS REMÉNY
Bőröndi Lajos első kötete inkább gyűjteményes kötet, mint első kísérlet az alapos költői bemutatkozásra. A mi, verseknek éppen nem kedvező korunkban egyre gyakoribb az ilyen megkésett indulás. Ám mindennek annyi haszna is van, hogy az országosan ismert, publikáló költőt kollégái és a versolvasók az ismerősnek kijáró érdeklődéssel fogadhatják. Böröndi Lajos kötetcíme egyszerre sugall komorságot és derűt, s képekben gazdag költészetében is ez a kettősség munkál Bár a halál, a hó, a tél motívumai uralkodnak, de a természet ereje és az emberi lélek szépség utáni vágya megmérkőzik a mindennapok kiúttalan sivárságával. Böröndi Lajos ,,kiéneklf' magából a reménytelenséget, s bennünket is vigasszal tölt el a poézis folytonosságát, jövőjét illetően. Mint kötetcímadó versében írja:
ami kívül már szétszakadt kerek a világ még belül szétszaladt ujjaim eltévedtek reménykedünk reménytelenül Vissza