Pest-Budai Múzsa

Előszó

Testes kötetbe is alig férne a pest-budai vonatkozású versek teljességre törekvő gyűjteménye. Itt csak az lehetett a célunk, hogy Pest-Buda századait legbelülről: a költészetnek mindig a lényeget megragadó tanuvallomásain keresztül ábrázoljuk. Az egykorú vagy közel egykorú képek is csak addig a pontig kisérik a szöveget, ahol már a pest-budai költészet tájképi háttere és életképi vonatkozásai az olvasó előtt közvetlen szemlélet, vagy legalább is személyes emlékek alapján ismeretesek. Azt a szerkesztői elvet pedig, hogy egy költő csak egy darabbal szerepeljen, nem csupán a helykímélés követelménye ajánlotta: tömörebb és azt kell mondani: művészibb hatást ér el az, ha az egymásután következő költők egyetlen, legnyomatékosabb vagy legjellemzőbb szavukkal tesznek vallomást. De választani a gazdag lehetőségek között nem egyszer fájdalmasan nehéz. Így például Petőfi egy-két lírai hasonlatba foglalt megkapóan gyöngéd tájképe ("Látod-e, angyalom, a Dunát, - S a szigetet közepén?..."), szatirikus pesti életképei, vagy szép zugligeti verse, A hegyek közt, egyik vagy másik szempontból jogosan követelhette volna maga számára a figyelmet. Arany János Hídavatása, mely a nagyvárosi élet veszélyes forgatagának érzékeltetésére a Margit-híd megnyitásához fűzi a haláltánc középkori motivumát, vagy az Ének a pesti ligetről, mely a költő mélabús humorának éppen olyan igaz megnyilatkozása, mint amilyen közvetlen képet nyújt jellegzetes pesti emlékekről, vagy A tölgyek alatt, mely egyenesen egy budapesti zarándokhely aetiológiai legendáját hitelesíti a legelsődlegesebb kútfő vallomásával: csaknem úgy igényt tarthatott volna arra, hogy e kis kötetbe kerüljön, mint az a szemelvény, amelyre végül is választásunk esett. Vissza