Borkészítés barrik eljárással

Előszó

Ausztriában és Németországban az emberek ősidők óta megszokták, hogy fajtatiszta bort fogyasztanak. A fogyasztó elvárja, hogy a megvásárolt bor a fajtára jellemző illat- és ízanyagokkal rendelkezzen. Ha ehhez a karakterhez többé-kevésbé egyértelmű fa jelleg is járul, az pozitív esetben az összhatást harmonikusan kiegészíti - de az már egy másfajta bor lesz. Azt tehát a borásznak saját magának kell eldöntenie, hogy egy tipikus fajtakarakterrel rendelkező, klasszikusan kezelt bort akar-e készíteni, vagy a termést „barrikolni" kívánja.
Minden borkészítési eljárásnak vannak szerelmesei, előfeltétel azonban, hogy a kiindulási alapanyag ahhoz megfelelő legyen. Barrik hordós érleléssel a meglévő bort lehet javítani, hogy az összetettebb, testesebb legyen, hogy erőteljesebb kifejezőerőt érjen el, de ez az eljárás a bor minőségbeli hiányosságait nem pótolhatja. A „barrikolás" tehát nem egy önmagáért való illat- és ízváltozást jelent.
A tengerentúlon a borban a faaroma megszokott jelenség, akármilyen módszerrel érik is el. Manapság ellentétes irányzatokat is megállapíthatunk. Az „unwooded" vagy „unoaked", tehát „famentes íz" felirat, mint különlegesség szerepel a palackok címkéjén. Ekkor a gyümölcsaroma áll előtérben, mely ősidők óta a mi erősségünk.
A barrik hordós borkezelésben ma hihetetlen sokrétűséget értek el. Abban, hogy melyik fa melyik borfajtához, melyik kiégetési fokozat melyik érlelési időtartamhoz, milyen származású fa melyik borvidékhez illik, nincs egységesen kialakult vélemény. Vissza