Borisz, egy XII. századi trónkövetelő (dedikált példány)

Előszó

Az Árpád-házi királyok története egyúttal trónkövetelők históriája is, hiszen csaknem mindegyik uralkodó trónjának árnyékában meghúzódott egy vagy több trónaspiráns. Utóbbiak közé tartozott a XII. században Borisz herceg is, aki életének nagyobbik felét, mintegy negyedszázadot fordított arra, hogy megkísérelje előbb II. Bélától (1131-1141), majd pedig II. Gézától (1141-1162) elragadni a koronát s vele együtt az országot.
A magyar királyság a XII. században rangos helyet, komoly nemzetközi tekintélyt vívott ki magának Kelet-Közép-Európában. Ezért érthető, hogy az országban lejátszódó fontosabb történések nemcsak a magyar, hanem a külföldi forrásokban is egyaránt hangot kaptak. Borisz hatalom-megszerzési kísérleteiről a hazai krónikák mellett számos idegen - így francia, német, osztrák, cseh, lengyel és bizánci - kútfő tudósít. Ezek a híradások felvázolják ugyan Borisz pályafutásának főbb állomásait, de a trónkövetelő kalandos életének sok lényeges mozzanatát teljesen homályban hagyják; talányok és rejtélyek kísérik egész életútját.
Már származásával kapcsolatban felvetődik néhány talányos kérdés. A forrásokból az világosan kiderül, hogy Borisz anyja Eufémia orosz hercegnő - Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem (1113-1125) leánya - volt,1 ugyanezekből a kútfőkből azonban már nem állapítható meg Borisz apjának a személye. Erre vonatkozóan a magyar krónikák a következőket tartalmazzák. Kálmán király (1095-1116) első, normann hitvesének halála után 1112-ben feleségül vett Eufémiát, akit azonban a király házasságtörésen ért, s ezért visszaküldte őt hazájába, ahol Eufémia megszülte házasságtörésben fogant gyermekét, Boriszt. E tudósítás egyértelműen arról tanúskodik, hogy Kálmán király nem tekintette saját fiának Boriszt, ugyanakkor a külföldi források egyáltalán nem vitatják azt, hogy Borisz Kálmán király gyermeke volt.3 Az egészen természetes, hogy Borisz önmagát Kálmán fiának tartotta... Vissza