Pekingi ősz

Fülszöveg

A Vian-életműsorozat olvasói immár új, javított kiadásban vehetik kezükbe a magyarul először 1971-ben megjelent Pekingi őszt, s ez a kötet, sorozatunk hetedik darabja most - reményeink szerint - újabb érveket szolgáltat azoknak, akik már eddig is ezt a regényt tartották a legjobb Vian-műnek. (Legyen! De ha a Pekingi ősz a legjobb, akkor a Tajtékos napok a legszebb!) A Pekingi ősz bonyolult, talányos, filozofikus és ezoterikus mű - szerencsére mindemellett rendkívül szórakoztató is. Legfőbb erénye, hogy minden során érződik az írás öröme. Ez Vian jutalomjátéka, s láthatóan apait-anyait belead ebbe a könyvbe. Mondatai könnyedek és elegánsak, s a voltaképpen tragikus történet szomorúságát kellőképpen ellensúlyozza Boris iróniája és öniróniája, így aztán e mű komoly kihívás elé állítja az olvasók hasfalát. A regény ugyanakkor bölcs s egyúttal vitára ingerlő megállapítások tárháza, az abszurd humor és a jellegzetesen viani nyelvi lelemények kincsestára. A harcos feministák talán fennakadnak majd Boris egy-két - finoman szólva - „udvariatlan" mondatán (itt szeretném leszögezni, hogy a nőknek igenis van agyuk!), de az igazi nők bizonyára kacagva lapoznak majd tovább a könyvben, s nem esnek abba a hibába, hogy nem látják meg a fától az erdőt. Pontosabban a sivatagot, ahol a vasútépítők, a régészek, a repülőmodellezők és a remeték játsszák - mint gyermekek a homokozóban - a maguk halálos játékait az ezúttal papi álruhát öltő Őrnagy vezényletével. Ellenben egy másik fontos regényalak, a Pekingi ősz korábbi kiadásaiban Nyeletnyeli tanár úrként szereplő orvosprofesszor éppen most dobja le álruháját, s a Tajtékos napokból már ismert Frászpirin professzorként áll elénk. (Merthogy egyazon orvosról van szó, ám mivel az említett regények korábbi magyar nyelvű kiadásaiban - sajnálatos módon - két különböző néven szerepelt, ez nem derülhetett ki.) A sorozat eddigi köteteihez hasonlóan most is arra törekedtünk, hogy az itt-ott szükségesnek bizonyult pontosítások eredményeképpen olyan szöveget adjunk az olvasók kezébe, mely egyfelől jobban láthatóvá, érthetőbbé teszi a viani életművet átszövő keresztutalásokat, másfelől pedig - általánosabb szinten - nyelvezetében is jól illeszkedik a Vian-életműsorozat korábbi köteteihez. Vissza