Fűzfasíp (dedikált példány)

Fülszöveg

A vidéki polgárság életformája elevenedik meg a regény lapjain. Bordás Győző alapos hely- és kortörténeti stúdiumokat végzett, s korabeli, itteni, nehezen fellelhető újságok és más dokumentumok segítik a munka közben. Regényében valódi és áldokumentumokat ötvözi a fikcióval. Saját gyermekkorának élményeit és tapasztalásait is feleleveníti, s azt kell hinnünk, az ötvenes évek elején még találkozhatott e sajátos világ tagjaival, arra emlékező emberekkel, emlékeztető relikvítumokkal.
Bordás Győző regénye történetközpontú. Az író elbeszélői erényeit dicséri, hogy magával ragadóan hömpölyög a cselekmény, a szerző a hagyományos prózaírás teljes kelléktárát alkalmazza. Az események két szálon futnak, melyek minduntalan keresztezik, át- meg átfedik egymást, két főhős köré csoportosulnak. Az egyik Sauer Jakab, a Budapestről vidékre került gimnáziumi tanár, aki fővárosi ambícióit a kisvárosban akarja megvalósítani, s ezzel hasznos tagjává válik a közösségnek; a másik Pichler József festő, aki vidéki magányában országos hírű képeket fest. Köréjük szövődik a kisváros egész világa, amiből a kor tablója rajzolódik ki: szerelmekből, bálokból, botrányokból, mendemondákból tevődik össze a vidéki élet, de a kaszinóbeli események, a szabadkőművesség, a jótékonysági rendezvények, a gimnázium légköre is ennek a világnak a tartozéka, csakúgy, mint a csatorna és a cukorgyár, amelyektől mindenkinek az egzisztenciája függ.
Vissza