Csukódó zsilipek

Előszó

A Csukódó zsilipek Bordás Győző regénytrilógiájának második könyve. A cím jelképes értelmű: a hősök előtt csukódnak azok a bizonyos életzsilipek, amikor az addigi életüktől eltérő körülmények közé kerülnek. Az író ott folytatja a történetét, ahol a Fűzfasíp című első kötetben megszakította. Az első világháború után játszódik a cselekmény. A nosztalgia és a derű azonban végérvényesen eltűnt, elveszett. Hogy egy más, a háború előttitől különböző világ van a szerző szeme előtt, azt kitűnő érzékkel, regényíróhoz méltó módon, esztétikai érvénnyel állítja elénk. Ehhez járul hozzá, hogy a regénybeli narrátor a festő-fotográfus Pichler József gimnazista fia, s az író az érzékeny ifjú lélek rezdüléseire figyelve láttatja a világot, miközben a felnőtté válás folyamatát is ábrázolja. Nem szólamaiban, hanem apró tényeiben, a szavakban, a tárgyakban, a mondatokban, a problémákban testesíti meg Bordás Győző az új életet jelentő képeket, és kíséri főhősének életútját 1923 szeptemberéig. Rövid időszakot ölel fel a regény, amely azonban új folyamatokat indított el a közösség mindennapjaiban. Éppen ezért a hősök csupán jelenükben élnek, a jövő a bolond Wili sejtelmeiben mutatkozik meg. Merengő tekintete több mint fél évszázadot hidal át, sejtelme véres konfliktusokat idéz meg, menekülők, égő házak, honjukból távozók képeit. A regény számos szituációja összecseng a mai helyzettel. A festő válaszút elé kerül, hogy kivándoroljon-e, s ez akár a mai vajdasági ember gondja is lehetne. Pichler a megalázó körülmények, az elszegényedés ellenére mégis maradt. Ez a Csukódó zsilipek egyik üzenete. Vissza