Önmagunk káprázatában (dedikált példány)

Fülszöveg

A lírikus epilógja
E verseskötetbe összegyűjtöttem életem javát. Azét a fiatalemberét is, aki reményvesztett menekült volt 56 után és a zürichi Universitäten ösztöndíjas diákként tanult irodalmat, történelmet. Azét is, aki 1959-ben merészen hazatért Éjben Nap című kötetével, majd sápadtan és fellélegezve hallotta a Kortárs szerkesztőségében, hogy verseit a Magvető Kiadóban szándékoznak kiadni. Ezt azután magasabb körök lesújtó ítélettel megakadályozták.
Élete java ez annak a tanárembernek is, aki 1968-ban szerzett diplomát az ELTE irodalom-történelem szakán, és elhatározta, ha kell, akár kemény, rendszeres életmód, munka és család mellett is megvalósítja költői álmait. Így mutatták be 1972-ben mint pedagógus költőt a nagyközönségnek.
E kötetben van annak az újságírónak is az élete java, aki szerényen kisebb lapok munkatársa, majd főszerkesztője, hogy egyre több szabadideje maradjon irodalmi törekvéseinek kibontakoztatására.
Manapság újra tanítok esti szakközépiskolában, de továbbra is MUOSZ-tag maradtam, és újra írok verset is, az öreg hölgy, a Múzsa alkalmankénti látogatására. Felkérésre képzőművészek tárlatmegnyitóin személyesen adom elő költeményeim, előfordul, hogy lektorálom, szerkesztem poétatársaim készülő köteteit.
Elmondom, ha kérdezik, e kötet szponzora a "Mama Kiadó". Édesanyám kopott pénztárcájának forintjaiból telt ki a kiadás költsége. A fiúi szeretet a hála érte. Ezúton is köszönöm, de Istennek elsősorban, aki magas életkorral ajándékozta meg szüleim, és mindezt lehetővé tette. Vissza