Előszó
Nincs százpontos bor, nincs húszpontos bor és tízpontos sincs. A piacosítás, és ezzel az a kényszerűség, hogy a bor minőségét pontozással kell érthetőbbé tenni, magára az istenek italára nézve...
Tovább
Előszó
Nincs százpontos bor, nincs húszpontos bor és tízpontos sincs. A piacosítás, és ezzel az a kényszerűség, hogy a bor minőségét pontozással kell érthetőbbé tenni, magára az istenek italára nézve bizonyult végzetesnek.
A legtöbb borissza ugyanis nem azt látja, hogy valaki, valahol, valamikor, valamilyen körülmények között megkóstolt egy bort és azt valamilyennek találta. Sokkal inkább azt keresi, hogy fogyasztási döntéseihez biztos támpontot találjon, vagyis elkezd hinni az abszolút jóban és az abszolút ízlésben.
Ennek a mítosznak az egyik ismérve, hogy a csoportos kóstolásoktól objektív véleményt várnak, vagyis elhiszik, hogy tíz szubjektív vélemény összegzése objektív értékítélethez, nem pedig a lényeges részletek elvesztéséhe. vezet. Ezért történhet meg hogy miközben az ítészek egy tudományosabban igyekeznek véleményt mondani, mind több dogmát építenek a bor köré.
Legelébb azt a minden hamisságot igazsággá tévő jelmondatot, hogy majd a piac eldönti, mi jó s mi nem. Holott a piac csak arról képes dönteni, hogy az adott pillanatban mi tetszik a fogyasztónak, azt viszont csak a legritkább esetben mutatja meg mi jó s mi gyengécske.
A bor olyan, mint a könyv: nem tudjuk megmondani, melyikük okozza a legnagyobb örömet, csak arról dönthetünk, hogy melyik „polcra" helyezzük, ha már egyszer valóban elmélyedtünk benne.
Vissza