Előszó
A bűn, amiért nem vállalunk felelősséget,
a szerelem, amiből nem lettek gyermekek,
a sértés, amitől ma sem szabadultunk meg,
a kérdés, amit soha nem kérdeztünk végig,
a gondolat, ami az...
Tovább
Előszó
A bűn, amiért nem vállalunk felelősséget,
a szerelem, amiből nem lettek gyermekek,
a sértés, amitől ma sem szabadultunk meg,
a kérdés, amit soha nem kérdeztünk végig,
a gondolat, ami az elhagyott jegyzetkönyvben maradt,
a gyermekkor, amiről azt hisszük, most is folytatódik,
az eső, amire csak az ablaküveg másik oldaláról bámulunk.
Nincs az a bor, amiből minden csepp felhörpinthető.
Nincs az az élet, amivel minden játék végigjátszható.
A valós és a lehetséges határán kotorásszuk össze a napokat,
ám egy hajnai órán félbehagyott dolgaink ismét
megjelennek. Mert nem lennének itt, ha nem állnánk meg néha a lehetett volna árnyékában.
A ház ajtajától messze van a kertkapu, a kettő közt mégis otthon vagyunk.
Az utolsó cseppek maradjanak csak a kehely alján: egy pohár bor az utolsó pillanatokért, a maradék korty a végső utániért.
Vissza