Borbarát 1997. február

Előszó

Újra szaga van a földnek. A talpunk alatt, a mélyben, lassan ismét morajlásba fog az élet és tágulni kezdenek a nappalok. A feltámadás ígéretével érkezik az első tavaszi napsütés a földre, hiszen az újrakezdés mindig - így most is - elkerülhetetlen kihívás.
Mert századszor is újra kell kezdeni, felállni és továbbmenni!
Az újrakezdésnek ugyanis lendülete van. Miként veszekedés után a kibékülésnek, egy találkozást követően a megelőlegezett bizalomnak, vagy az apák hitének és a fiúk lázadásának. A lendület örömöt hordoz, ami életben tart. Mint a forrongó szerelem vagy a kiforrt bor, amikor először mutatja meg magát, és hiteget nagy csodákkal, reményekkel. Mert mindig újra kell kezdeni!
Ki nézi már az elmúlt esztendők sikereit; a borok tovább érnek és újak erjednek. A múlt mesévé szelídül, míg a jövő rádtöri az ablakot. A ragyogó bor még a poharunkat díszíti, de néhány perc múlva már elillan szánkból a röpke élvezet, amelyet csak emlékezetünk egyre szűkülő cellája őriz tovább. Senkit sem érdekel miért nem tudunk valamit, mindenki csak arra kíváncsi, hogy mire vagyunk képesek.
Újra kell kezdeni!
Ha eddig még nem sikerült, akkor is. Évjáratok tűnhetnek el a feledéssel, tervek fosztanak semmivé a sikertelenségben, de mindez akkor sem lehet fontos. Mindig csak az számít, ami maradandó, ami emlékezetes. A bor maga az élet: megismételhetetlen és mégis újra teremthető. Valamikor minden újrakezdődik; amikor szaga van a földnek, robbanni készül a világ a gyökerek között, és elindul egy új bor születése felé.
Mert mindig és mindig újra kell kezdeni! Hogy minél tovább kezünkben tarthassuk a legfontosabb dolgokat. Vissza