Bor szótár

Előszó

Ezeket a sorokat azoknak szánjuk, akik még nem ismerkedtek meg a borleírás nyelvezetének sajátságaival.
A nemzetközi gyakorlatot követve, de úgy is mondhatnánk, hogy az egyetlen lehetséges úton járva, sajátos kifejezéseket kell használnunk. Ha nem így teszünk, csak néhány jelzőt alkalmazhatunk, amelyekkel csupán semmitmondó borismertetést lehet adni.
Az egyes borokat kóstolgatva, ha elegendő időt szánunk rá, spontán adódnak olyan gondolataink, amelyekben különféle illatok és ízek kavarognak. Ilyenek lehetnek a különféle virág- és gyümölcsillatok, vagy növényi (gyümölcs, fűszer, fű, faanyag stb.) és ásványi eredetű, ún. minerális ízek. A bor nem hasonlít, csak emlékeztet ezekre az ízekre. Ilyen értelemben beszélhetünk a borismertetés során vörös óborok esetén állati eredetű, ún. animális illatokról is. Kérjük az olvasót, hogy ne lepődjön meg a rövidített, néha csak az ízek forrását megjelölő leírásoktól (pl. cseresznye, vaj, fű, pipadohány...). Ez azt jelenti, hogy a bor ezen anyagok illatára emlékeztet. Csak ilyen módszerrel lehetséges az egyes borok pontos leírása.
A leírt illat- és ízkép csak a kóstolás idején lehet érvényes. Néha már 3-4 hónap alatt is megváltozik az "ízleltár" - különösen fiatal boroknál. Egy három-négy csillagos bornak tulajdonságait hosszabb ideig meg kell őriznie. Ennek megfelelően minden értékesebb bort többször is megkóstolunk az év folyamán.
Tudnunk kell, hogy a borkóstolás eléggé szubjektív dolog. Másként kóstol valaki pihenten vagy fáradtan, jó időben vagy rossz időben, de napszaktól függően is. A borok pedig másnak mutatkoznak közvetlenül a palack felbontásakor, vagy némi levegőztetés után. Vissza