Bor Pál festőművész retrospektív kiállítása

Előszó

Részlet:
Kétszeres jubileumot ünnepel e kiállítás: Bor Pál születésének hetvenötödik, művészi munkásságának ötvenedik évfordulóját. Csendes, szisztematikus munkában eltöltött évtizedek.
Bor Pál életműve a XX. századi magyar festészet haladó szellemű ágához tartozik. "Azokhoz a szerencsés művészekhez tartozom, - írta 1943-ban -, akik a múlt világháborút közvetlen megelőző időben Párizsban éltek. Az utóbbi 100 év minden fontos művészi mozgalma Párizsból indul ki. Párizs művészi élete ez alatt a 100 év alatt állandóan - hol vehemensebben, hol szelídebben - a művészeti haladás és maradiság harcának színtere volt. Oly mindent elsöprő erejű, a művészet alaplényegét bolygató forradalmat azonban egyet sem élet át Párizs, mint az 1908-tól 1914-ig terjedő időben... A művészi határátlépések szinte összefolyatták a művészeket és az új határok megállapításáig nem jutottak el a művészek, mert a kijegecesedő formulákat mindig túlharsogták újabbak. Ebben a túlfűtött, extatikus világban jártam, mert magam is kerestem, ha még nem is magamat, de az okokat és az okozatokat, a szándékot és az eredményeket, a lehetőségeket és azok határait." Forrongó időben kezdte tehát munkásságát. Műegyetemet végzett, majd 1922 telén Párizsba ment s ott Henri Martin, Lurien Simon és Maurice Denis voltak mesterei. 1913-ban hazajött, Nagybányán, majd Kőrösfői Krisesch mellett tanult. Az indulás is sejtette tehát irányát: a modern francia művészet konstruktív szelleme és a szecesszióban gyökeredző iparművészeti megújulás egyformán érdekelte. 1904-ben visszatért Franciaországba, a háborút mint polgári fogoly, internálótáborban töltötte. Ekkor kezdett el mintázni és intenzívebben érdeklődni a művészetelméleti kérdések iránt. A háború után hazatért, de később is gyakran tett hosszú tanulmányutakat Franciaországban és Itáliában. 1923-ban állított ki először a párizsi Őszi Szalonban, s ettől kezdve gyakran külföldi kiállításokon. Vissza