Infravörös spektrometriai analitikai módszerek

Előszó

Az infravörös spektroszkópia legelterjedtebb alkalmazási területe a vegyületek szerkezetének felderitése, az összetétel alapján lehetséges szerkezetek közötti döntés. A szakirodalomban az infravörös spektrometriai tárgyu közlemények legnagyobb része a spektrum és egyes szerkezeti jellegzetességek közötti korrelációkkal foglalkozik, s ezek az eredmények az egyedi vegyületek azonositása szempontjából rendkivül értékesek. A két- három nagyságrenddel időigényesebb röntgendiffrakciós vizsgálatokat leszámitva az infravörös spektrometriához csak a korszerü Raman spektroszkópia és a mágneses magrezonancia (NMR) valamint egyes területeken a tömegspektrometria mérhető szerkezet-felderitési teljesitőképesség szempontjából, és ezek sem versenytársai, hanem kiegészitői az infravörös spektrometriának.
Lényegesen kevesebb olyan közlemény található az irodalomban, amely az infravörös spektrumok gyakorlati analitikai feladatok megoldására való alkalmazásával foglalkozik, pedig ez az alkalmazási terület sem kevésbé fontos, mint a szerkezet-felderités. Az a tény, hogy még igen hasonló szerkezetü vegyületeknek is jelentősen különböző az infravörös spektrumuk, valamint az, hogy ha nem lép fel a komponensek között intermolekuláris kölcsönhatás az elegyek spektruma a komponensek spektrumának egyszerü összegződése, magában hordozza az infravörös spektrometriai analizis lehetőségét, melynek előnye a kis anyagmennyiség felhasználása, viszonylagos gyorsaság és egyszerüség, valamint a vizsgálat roncsolásmentes jellege. Korlátokat szab, az infravörös spektrometriai analizisnek a spektrumok sávdus volta miatt a komponensek száma, valamint az analizishez felhasználható abszorpciós sávok széles határok közötti intenzitás változása. Három-négy komponens fölött a mennyiségi analizis már bonyolulttá válik és megbizhatósága csökken, kivéve, ha nagyszámu azonos jellegü komponenst kell meghatározni, pl. ásványolaj termékekben poli(cetil-metkrilátot), vagy furfurolt. Az abszorpciós sávok nagyságrendekkel különböző intenzitása miatt nem lehet általánosságban megadni az infravörös spektrometriai analizisek érzékenységét, de meg kell állapitanunk, hogy nyomelemzésekre - kivételes szerencsés esetektől eltekintve - nem alkalmasak, s egy-egy komponens meghatározhatóságának alsó határa 1-2 % körül van. Vissza