A rózsadombi lány

Előszó

Részlet a könyvből:

Az autóbuszról egy fiatal, szőke lány lépett le és nekivágott a Felvinczi-utnak.
Középkorú, elegáns ur jött szembe vele a sarkon, aki megállt és habozva, hosszan nézett utána. Aztán sóhajtott és szaladni kezdett, hogy még elérje az autóbuszt.
A lány olyan volt, mint maga a megszemélyesedett tavasz, ebben a pazar, aranyló, ragyogó napsütésben.
Az egyszerű, de finom kis ruha szépen feküdt tagjain, karcsú volt, könnyű járású, kicsilábu; komoly kis kalapja alól vidáman kandikált ki haja szőkesége, egész lényéből mintha illat áradt volna. Illat, amelyet nem csiszolt üvegekben drága pénzért árulnak, hanem amelyet maga a természet ad s a fiatalság, a frisseség és a szépség lehel ki magából.
Fél három volt. Pontosan huszonöt perc kellett, mig a bank kapujából Koncz Vera a Felvinczi-ut sarkáig ért. Már több mint egy esztendeje, mindennap megtette ezt az utat. Sokszor fáradtan, kedvetlenül, reménytelenül. Mostanában szinte napról-napra növekvő jókedvvel. Mindig mosolygóbb arccal. Mindig elevenebb járással. Mindig vidámabban.
Fél három, volt, a lövölde mély árkának partjain smaragdzöld pázsit szőnyege virított, a villakertekben a gyümölcsfák fehér és rózsaszín nászruhában pompáztak, szemben a Jánoshegy hatalmas homlokán az erdő üde zöldje sötétlett s az ég kék volt, világoskék, tiszta kék, áttetsző, mint az üveg. Minden oly tiszta volt. Mintha az egész világot egy harmatos kéz törölgette volna meg.
Tavasz... Vissza