Bonyhád - Egy elpusztított zsidó közösség

Előszó

A magyar zsidóság elpusztítása a II. világháború alatt a holokauszt történetének egyedülálló fejezete. A 825.000 fős magyar zsidóság (köztük a mintegy 100.000 főre tehető, az akkori faji törvények szerint zsidónak számító áttért) túlélte a háború első négy és fél évét, tényleges kiirtásukra csak a szövetségesek győzelmének előestéjén került sor. Lengyelországgal és más náci uralom alatt álló európai országokkal összehasonlítva Magyarországon a zsidókérdés végleges megoldását villámgyorsan valósították meg. A német megszállás, 1944. március 19. után négy hónap alatt Budapest kivételével az országot zsidómentessé tették. A magyar zsidóság vesztesége megközelítette a 600.000 főt, ez az európai zsidóság veszteségének 10%-a.
A magyar zsidóságot sújtó katasztrófa nemcsak a több százezer élet kioltását jelentette, hanem a több száz, egykor virágzó és életerős zsidó közösség elpusztítását is. Noha ezek a közösségek eltérőek voltak eredetük, fejlettségi szintjük és hitéletük alapján, tagjaik többnyire magyarul beszélő és kifejezetten hazafias érzelmű polgárok voltak. Az ország, főként a trianoni Magyarország nagy részén a zsidók izraelita vallású magyaroknak tekintették magukat. E közösségek tipikus példája Bonyhádon volt megtalálható, ebben a viszonylag elég kis városban Tolna megyében, Pécstől északnyugatra. A holokauszt előtt közel 1.200 zsidó élt itt, sorsuk ugyanolyan volt, mint a többi vidéki zsidóé az országban. 1944 májusában egy helyi gettóba zárták, majd Pécsre szállították, és innen július 4-én deportálták őket. Bár a zsidó közösséget ténylegesen elpusztították - csak néhány zsidó élte túl a megpróbáltatást - története, társadalmi, közösségi élete és tragikus pusztulása ma is jól nyomon követhető egy túlélő, Blau László (Leslie Blau) odaadó, elkötelezett munkálkodásának köszönhetően. Vissza