Nevelés I.

Előszó

E munka tárgya a nevelés örök kérdése.
Minden élő szervezet folyton változik, szakadatlanul fejlődik, tökéletesedik. Az emberi faj haladásában, tökéletesedésében - noha az imént lefolyt borzalmas világháború nagy erkölcsi visszaesésről tanúskodik - ma már úgyszólván senki sem kételkedik. A mai átlag-ember összehasonlíthatatlanul míveltebb az őskori átlag-embernél. Ezért a mai világléleknek is jóval fejlettebbnek kell lennie az őskori világléleknél.
A nevelés rajtunk áll. A legtermészetesebb nevelő az anya, de jóformán édes mindnyájan nevelők vagyunk. S maga a külső természet is nevelőnk. Amint a természeti erők meghódításával együtt járt a mi belső haladásunk: nevelői munkánknak, nevelői eljárásunknak is egyre tökéletesednie kellett.
A mai kor átlag-nevelése a régi mult átlag-neveléséhez képest nagy haladást jelent. De igaz fejlődésről, belső haladásról csak akkor lehet szó, ha a bölcselkedő gondolkozást nem soroljuk a hét lakattal őrzött titkok közé.
A bölcselkedés a míveltségnek jelentős része, az ember nevelésének pedig alapja. A bölcselkedő gondolkozást tehát nevelői gondolkodásnak is mondhatjuk. A bölcselkedő vagy nevelői gondolkodást általánosítanunk kell, ha a nevelés munkáját javítani, fejleszteni, tökéletesíteni akarjuk.
A nagyközönségnek, elsősorban a művelt nőknek, a „szebblelkűek"-nek, az anyáknak szánt e munkámban a bölcselkedő vagy nevelői gondolkozás általánosítására törekedtem.
Természetes, hogy a nőkön, az anyákon kívül a férfiak, az apák érdeklődésére is számítok.
A nevelés sorsa kivétel nélkül minden gondolkodó embertársunk közreműködésén fordul meg. Ezért egészséges közvéleményről kell gondoskodnunk.
A tudomány napról-napra fejlődik, halad, tökéletesedik, ezért e könyv tudományos fejtegetései nem számíthatnak örök életre. De maga a bölcselkedő gondolkozás halhatatlan. S a bölcselkedő gondolkozás általánosítása erős életet s egy szebb, egy jobb és boldogabb jövőt jelent. Vissza