Bond 2006/1.

Előszó

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy mi alapján választunk emberi kapcsolatainkban. Miért pont ő a szimpatikusabb, miért nem a másik?
Biztosan sokan érezték már, hogy nem működik egy kapcsolat, pedig látszólag minden rendben van. Hiányzott valami. Egy kis szikra, egy kis tűz. Próbáltam szavakat találni rá, próbáltam körbeírni, de akadályokba ütköztem.
Egyik ismerősöm fejtette meg a titkot, aki egyszer találóan ezt mondta: kétféle ember van, az, aki tud játszani, és az, aki nem. Hogy mi melyik csoportba is tartozunk, nagyon egyszerűen megállapítható: aki érti, miről beszélek, az a játékosok csoportjába tartozik. Azok közé, akik egy szemhunyorításból felismerik egymást.
Igen ám, de a játék nagyon kétélű szó. Hiszen magában hordozza a komolytalanságot, a tét nélküliséget, a gyermeki naivitást. Ám, ha másik oldalról nézzük: az élet szeretetét, az örök fiatalságot, és a soha bele nem törődést is jelentheti.
James Bond-ot egyszerre tartjuk ellenszenves, nagyképű piperkőcnek, aki arany mandzsettagombjával és szépen hátrafésült hajával hódít, és aki az égadta világon semmit és senkit nem vesz komolyan. Ugyanakkor pozitív hős, aki mindig a jót képviseli, és mindig győz. És hát ki ne szeretné, ha a jó győzedelmeskedne?! Így megbocsátjuk, elnézzük neki, hogy mindez nagyrészt csak a szerencséjének, és nem hallatlan bátorságának köszönhető.
Miért írok minderről egy új magazin bevezetőjében? Nos, mert meggyőződésem, hogy sokan felháborodnak majd a méregdrága jachtokról, magánrepülőkről és sikeres férfiakról szóló írásokon. Ők azok, akik nem értik, hogyan lehet az életet könnyedebben felfogni. Nem szeretnénk elkeseríteni, irigységet szítani, nem az a célunk, hogy rosszul érezze magát a bőrében, akinek nem áll 3-4 vitorlása az Adrián. Egyszerűen csak játszunk. Megkeressük azokat az érdekességeket, különlegességeket a világban, amiket addig nem, vagy másképpen láthattunk. Körülnézünk, lefilmezzük a szemünkkel, majd magunkba szívjuk a sok szépséget. Az élet szépségeit. Legyen az egy autókülönlegesség, a legújabb divathóbort vagy utazás, esetleg egy páratlan gasztronómiai élmény.
Kosztolányival hívogatva az olvasót: Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Aki igent mond, annak kinyílik a világ. Játsszunk el együtt a gondolattal, hogy mindez nem játék, hanem akár valóság is lehet! Vissza