Előszó
Amikor az ember kapcsolatba kerül a természettel, a növényekkel, ásványokkal vagy állati eredetű anyagokkal, nem csupán a bennük rejlő hatóanyagok hatása alá kerül, hanem a teljes természetükkel...
Tovább
Előszó
Amikor az ember kapcsolatba kerül a természettel, a növényekkel, ásványokkal vagy állati eredetű anyagokkal, nem csupán a bennük rejlő hatóanyagok hatása alá kerül, hanem a teljes természetükkel találkozik, pontosabban természetük egészével. Akár táplálékként veszi magába ezeket az ember, akár elixírként, gyógyszerként vagy gyilkos méregként, faszerként vagy élvezeti szerként, akár töményen vagy oldva, párolva, sűrítve vagy hígítva. Akár szárítva és füstként belélegezve, vagy a gőzét inhalálva vagy forrázatát iszogatva, ételbe keverve - mindegy. A magához vett eredeti természeti lény, növény vagy állat, vagy akár ásvány eredeti létezési módját is magához veszi általa, nemcsak a benne levő hatóanyagokat, hanem azt is, ahogy az eredeti lény él, szaporodik, táplálkozik, kommunikál, a teljes valójával találkozik, a másik lényének lényegével, azzal is, ahogy az az élőlény a világhoz kapcsolódik. Ha az ember magához vesz egy növényt, egy állatot, egy gombát, egy gyümölcsöt - azt is magához veszi általa, ahogy a gomba, az adott növényfaj vagy állat kapcsolódik a társaihoz, a környezetéhez. Az ember a világ elfogyasztásával kapcsolódási mintákat is fogyaszt. Minél esszenciálisabb formában vesz magához egy természeti élőlényt, növényt vagy állati eredetű anyagot, vagyis minél inkább hígítva, párolva, füstölve, oldva, annál inkább veszi magához az egyes élőlények lelkiségét is, vagyis azt, ahogy az adott élőlény a világhoz kapcsolódik. Ha mézet eszik, magához veszi azt, ahogy a méhek kapcsolódnak egymáshoz, egy olyan kapcsolódási formával is találkozik, amely a méhek társadalmára jellemző. Ha húsevő növényből készült elixírt fogyaszt, akkor azt a kapcsolódási formát is magához veszi, amelyet a rovart rabul ejtő növény képvisel az élővilágban.
Vissza