Előszó
Gyermekkoromban önfeledten olvastam Amundsen, Hatteras és Scott kapitányok kalandos felfedező utazásait.
Most én is egy nagy felfedező utazásra hívom meg Önöket. Ez egy rendkívüli utazás lesz,...
Tovább
Előszó
Gyermekkoromban önfeledten olvastam Amundsen, Hatteras és Scott kapitányok kalandos felfedező utazásait.
Most én is egy nagy felfedező utazásra hívom meg Önöket. Ez egy rendkívüli utazás lesz, mely rendhagyó már csak azért is, mert utazásunkat a „Tejútrendszerünk" központjából indulva tesszük meg „hazafelé". Egy ilyen óriás csillagtömörülés megközelítése még képzeletben is veszélyes. Utunkat folytatva jól megfigyelhetjük a Napot - mely önmagában is kockázatos vállalkozás -, és száz veszéllyel dacolva megfigyelhetjük a bolygókat. Láthatjuk a Jupitert - az óriást -, és végül a mi kis „kék bolygónkat", a Földet.
De utazásunkat nem fejezzük be; eddig térben utaztunk, most időben folytatjuk tovább. Végigutazzuk a Föld történetét, meglátjuk az élet keletkezését. Utunk során végignézzük, ahogy az élet meghódítja a tengereket és a szárazulatokat. Sok új dolgot, soha nem látott csodát fedezünk fel közösen, míg végül felfedezzük önmagunkat: az embert. Megismerjük az „ösztönember" és a bölcs ember vívódását a humánum felé. Megismerjük az együttélés törvényeit; az erkölcsöt, a vallást és a kezdet és vég törvényének alkotóját: az Isten fogalmát.
Végül „körülutazzuk" a Földet, hogy lássuk, milyen sérülékeny, milyen „törékeny" az a parányi sáv, mely létünket biztosítja, hogy megpróbáljuk megvédeni, magunk, utódaink és az élet számára.
„Repülőgépünk" ablakából kitekintve sok dolgot más szemszögből látva másként értékelünk. Ez természetes, ahol nincs akadály, erdő, hegy, ott a dolgok kitárulnak. Utazás közben nemcsak a törvényszerűségeket látjuk, de sok esetben megláthatjuk azokat az erőket is, amelyek a törvényszerűségeket formálják.
Ehhez a testet-lelket építő célhoz jó utazást kíván a Szerző.
Vissza