Előszó
Az ember a bioszféra része, s az egyetlen élőlény, mely tudatosan képes alakítani az élővilág és környezete közötti kölcsönhatásokat, megváltoztatni környezetét. Az ember a termelőtevékenysége során nagyon sokszor nem vette (és nem veszi) figyelembe az élővilág és környezete közötti kapcsolatrendszert, s a bioszféra terhelhetőségét, ami a globális problémák kialakulásához vezetett és vezet.
A társadalom a természeti környezetből, a természeti környezettel él. A termelőerők fejlődésével a társadalom és a természeti környezet viszonya egyre erősebbé és összetettebbé vált, létrehozva a földrajzi környezetet melyben mind a társadalmi, mind a természeti törvényszerűségek érvényesülnek.
Globális problémákról akkor beszélhetünk, ha egy probléma hatása a világon mindenhol érezhető (nem feltétele, hogy a világon mindenhol azonos erősséggel jelentkezzen). Bolygónkon a globális problémák a XIX. század közepétől jelentkeztek. Az emberi faj kihalását előidéző éghajlatváltozás rémisztő képe az 1858-as év megrázó lélektani élménye volt. Az aggodalmak bizonyos jelei már korábban is felismerhetők. 1627-ben Lengyelországban elejtették az őstulok utolsó példányát, az 1670-es években Mauritius szigetén az ember kipusztította a dodó nevű röpképtelen madarat. Mindezeknek nagy szerepe volt abban, hogy egyes fajok ritkulását és kihalásának lehetőségét már a XVII. század második fele óta vizsgálták. Az ezt megelőző néhány ezer év alatt az emberi tevékenység és a természet viszonya „csak" helyi konfliktusokkal, problémákkal járt. így viszonylag kisebb területet érintett az ókorban a Mediterráneum erdőségeinek letarolása, a Mezopotámia talajait lerontó szikesedés stb. A múlt század közepe óta azonban a környezetet rohamosan terhelő emberi tevékenység összetettebb, szerteágazóbb, kiterjedtebb hatású lett. A Föld felmelegedése, a savasodás; a hulladékok növekvő mennyisége és kezelésük elhanyagolása; a tengerek, óceánok kizsákmányolása; a trópusi esőerdők területének zsugorodása; a fajok nagy ütemű kipusztulása; az édesvíz egyre nagyobb arányú pazarlása; a nukleáris katasztrófák réme stb. mind-mind bolygónk egészét érintő problémák.
Egy-egy probléma globális (földi méretű) hatását kell felismerni és vizsgálni. Globális módon kell gondolkodnunk és lokálisan (helyileg) cselekednünk. („Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!")
A globális gondolkodás kezdete valójában a XX. század közepére tehető. Ekkor nyilvánul meg úgy, hogy bármilyen probléma, bárhol jelentkezik a Földön, következményeivel számolnunk kell. Az 1960-as években fölmerült a globális világproblémák kezelésének a lehetősége. Az 1968-ban megalakult Római Klub célja az volt, hogy felhívják a világ figyelmét arra, milyen problémák fenyegetik bolygónkat, így az emberiség létét. Jelenleg a globális gondolkodás egyik legfontosabb feladata az adatgyűjtés és a tudományos kutatás. Például az ózonpajzs Antarktisz fölötti elvékonyodása egyértelműen emberi tevékenység következménye-e, vagy még kevéssé ismert természetes folyamat része. A tudományos válaszok mind a globális gondolkodást, mind a lokális cselekedetet nagyban meghatározzák.
A könyv első része napjaink globális problémáival foglalkozik nyolc fejezeten keresztül. Az általam legfontosabbaknak vélt problémákat fejtettem ki, korántsem teljes a kép, hiszen a meg nem újuló természeti erőforrásokról, az AIDS-ről stb. is elmondhatjuk, hogy az egész Földet érintő gondok. A második részben a műholdfelvételek globális problémák kutatásában, tanulmányozásában betöltött szerepéről olvashattok.
Vissza