Bolyaiak tere

Fülszöveg

Ez a város - Vásárhely - messze tovatűnt ifjúságom szellemi kalandozásainak tágas színtere: itt lehettem nyolc esztendőn át a Bolyaiak ősi Kollégiumának növendéke; itt találkozhattam a nyomtatott betű birodalmának mindennapi csodáival; itt bámulhattam meg a Teleki Téka páratlan kincseit, a Vártemplom _körüli bástyákat, a Művelődési Palota tükörtermének színes üvegfestményeit, s a régi házat, hol Petőfi volt szállóvendég egykoron; itt sétálhatok (múltakra emlékező merengéssel) a Köteles Sámuel utca árnyas fái alatt és a Somostető ösvényein; itt láthattam először igazi színházat s eleven íróembert (nem akármilyent, egy Móricz Zsigmondot, egy Kós Károlyt, egy Tamási Áront-például); itt voltam rajongó szerelmes, merészen álmodozó ifjú, aztán nem ritkán kudarcok, csalódások, kitörölhetetlen fájdalmak szenvedő alanya s néhány tünékeny óra boldog birtokosa. Ez a város számomra: sorsadta ajándék. Sem élni, sem meghalni másutt nem szeretnék.
Tartozom annak bevallásával, hogy szívem szerint szeretem ezt a várost értékeivel-erényeivel, hívogató tereivel, illatos virágaival, patinás palotáival, düledező viskóival, elszabadult forgalmával, hajdani és jelenkori kalamitásaival, furcsaságaival egyetemben.
Vallomásos tollvonások lenyomata hát ez a könyvecske (is): tanúságtétel a hovatartozásról - Erdély földjén. Itt, ahol hosszú századok óta otthonunk ez a város. Vissza