Előszó
Gondoltál-e arra valaha, hogy milyen nagy idő egy ember életében fél évszázad? Ugye nem.
Pedig most időszerű ezen elgondolkodni nekünk, akik 1957-ben érettségiztünk Ócsán, a Bolyai János...
Tovább
Előszó
Gondoltál-e arra valaha, hogy milyen nagy idő egy ember életében fél évszázad? Ugye nem.
Pedig most időszerű ezen elgondolkodni nekünk, akik 1957-ben érettségiztünk Ócsán, a Bolyai János Gimnáziumban.
Szinte hihetetlen, de így igaz, hogy éppen 50 év telt el azóta, hogy elballagtunk.
Ha rohanó életünk forgatagában kissé elcsendesedünk és magunk elé idézzük a gimnáziumot, tanárainkat, az osztályt, biztos vagyok benne, hogy valamennyiünk lelke felmelegszik.
És nemcsak azért, mert fiatalságunkat „sírjuk" vissza, hanem azért is, mert a gimiben a tudás mellé emberi tartást is kaptunk és olyan osztályközösségben lehettünk, amely mindnyájunk életére meghatározó érték volt.
Hála legyen érte az Istennek, a Sorsnak!
Most, hogy ilyen távlatból tekinthetünk vissza életünk alakulására, villantsunk fel néhány képet abból, amit meg-, illetve átéltünk.
Idézzük fel a gimnáziumi emlékeket s nézzük milyennek is látjuk önmagunkat, osztálytársainkat, tanárainkat ebből a „madártávlatból". Valamint lássuk kivel mi történt ez alatt az 50 év alatt!?
Amikor pedig élvezettel olvassuk önéletrajzainkat, emlékeinket, gondoljunk kegyelettel mindazokra, akik nem érhették meg ezt a napot és már nem lehetnek közöttünk.
Egészséget, boldogságot és a szeretetteljes emlékezés megmaradását kérjük továbbra is mindnyájunknak.
Vissza