Előszó
                    Részlet a könyvből:
Mesehallgató és mesemondó  
Kerek e világnak a közepén volt egy nagy erdő. Nagy erdőnek közepén volt egy terebélyes nagy fa. A terebély fának ágain sok tündérszép madár...
                                            
 Tovább    
                            Előszó
                        Részlet a könyvből:
Mesehallgató és mesemondó  
Kerek e világnak a közepén volt egy nagy erdő. Nagy erdőnek közepén volt egy terebélyes nagy fa. A terebély fának ágain sok tündérszép madár csicsergett, dalolt és dalolásukban mind az én szép meséimet énekelték. 
De jött egyszer egy nagy griffmadár. Szétzavarta a kicsiny daloló madarakat, egypárat el is vitt a csőrében, hová, hová nem, én nem tudom. 
Mentem tovább nagy búsan. Hát elém jön egy irtózatos sárkány. Szeme szikrát hányt, nyelve lángból volt. Azt kérdi tőlem: 
- Hol jársz te itt, a mesék erdejében, ahol nem jár senki? 
- Azért járok én itt, - feleltem nyugodtan - mert keresem a világnak legszebb meséjét. 
- Hollá, te akkor a mesehallgató vagy. No majd én elbánok veled! 
- Jól van édes öregapám - de ekkorra már dobogott a szívem nagyon. 
-  Nékem már mindegy. Nem tudom, hogy mit akarsz velem csinálni. De azért én csak hallgatom a világ összes szép meséit. 
- Jól van; - adta alább a szörnyeteg - látom, nem száll inadba a bátorságod. Nem bántlak. Maradjon meg életed és hallgasd a meséket bárhol a világon. Azonban el ne mondd senkinek. 
                        
Vissza