Századok 1979/4-6. (fél évfolyam)

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Társulatunk ezévi vándorgyűlésén három irányban, több szomszédos társadalomtudománnyal próbál párbeszédet kezdeni és együttműködést keresni. Közülük kettő: a közgazdaságtudomány és a szociológia lényegében véve a jelen tudományának tekinthető. Ezek szerepét, ha visszaindulunk a múlt felé, a gazdaságtörténet, illetve a társadalomtörténet veszi át. A harmadik kijelölt irányban viszont olyan művészeti tudományok egész csoportjához jutunk, amelyek maguk is igen fejlett történeti diszciplínákkal bírnak, sőt amelyeken belül talán éppen e történeti diszciplínák a leghangsúlyosabbak. Itt magán a múlt vizsgálatán, annak bizonyos témakörein belül találunk oly nagymultú, jelentős partnerekre, mint az irodalomtörténet (irodalomtudomány), a zenetörténet (zenetudomány), illetve a művészettörténet (művészettudomány). S e három aktív, jól felszerelt tudományág összpontosult erőivel szemben a másik oldalon, a voltaképpeni történettudományén az az egy művelődéstörténet áll, amelynek más, további hosszú határsávokat is figyelemmel kell kísérnie. Hiszen feladata a legszűkebb értelmezés szerint is kiterjed ezen kívül a világnézet, mentalitás, hitvilág, a politikai gondolkodás, az oktatásügy, a nyomdák, a könyvek és a sajtó, vagyis a mindenkori kommunikációs eszközök és a különböző tudományok történetére, amelyek szintén mind sorra kutatni kezdték saját múltjukat a neveléstudománytól a matematikáig, az orvostudománytól a fizikáig vagy a kémiáig. Itt tehát a párbeszéd nem a jelen s a múlt határvonalán, hanem magán a történelmen belül folyik.
A felkérést, hogy e párbeszéd mai szakaszában a történészeknek legyek szóvivője, nyilván annak köszönhetem, hogy a közelmúltban megkíséreltem egy monográfia egységes koordináta-rendszerében összefogni a 18. század hazai művelődésének történetét, az egész spektrumét, a művészeti ágakkal együtt.
Vissza